Magány vagy egyedüllét?

Manapság gyakran keverjük össze ezt a két fogalmat. Neked melyik mit jelent?

Lehet valaki egyedül úgy, hogy közben nem magányos! Igazából az egyedüllétre mindenkinek szüksége lenne, mert ilyenkor tudja az ember rendezni a gondolatait, érzéseit. Manapság sokan igyekeznek elkerülni ezt az állapotot mindenféle zajokat keltve maguk  körül, csak hogy  saját belső hangjukat elnyomják. Hogy miért, arról már írtam itt. De a lényeg, hogy az egyedüllét igenis jó dolog, szükséges (lenne) mindenkinek.

De mi a helyzet a magánnyal? Lehet valaki magányos úgy, hogy közben nincs is egyedül? Valójában igen. Ezt hívják manapság társas magánynak is. A lényege, hogy hiába vannak körülöttünk emberek, hiába van családunk, vannak gyerekeink, gyakran vagyunk mindezek mellett is magányosak. Nem tudjuk megosztani az érzéseinket másokkal, mert ők oda sem figyelnek ránk. Pedig szükségünk lenne rá, hogy valaki meghallgasson. De inkább elbújunk a virtuális közösségekben, inkább eljátsszuk, hogy otthon minden rendben, mi vagyunk az álompár/álomcsalád, miközben valójában fogalmunk nincs róla, mit érez és mit gondol a másik. De már nem is akarjuk megtudni, mert félünk attól, hogy fájna, amit megtudunk. Pedig fejlődni csak így lehet. Egy kapcsolatot építeni-szépíteni csak a másikra figyelve lehet. És ez bizony járhat azzal, hogy fáj, amit a másiktól megtudunk magunkról.

A magányosság egy másik tipikus helyzete az időskor: szívesen mesélnének az életükről, a velük történtekről, amiből még okulni is lehetne, de nincs, aki meghallgassa őket. A fiatalok rohannak, nem érnek rá, lerázzák magukról a kérő tekinteteket, érintéseket. És ők közben befelé nyelik a könnyeiket. Pedig csak adnának. Sokat: bölcsességet, szeretetet, törődést. Annyit tanulhatnánk tőlük! De sokan azt gondolják, hogy ők maradiak, nem haladnak a korral. Pedig hány idős van, aki profin használja a virtuális kapcsolatokat! És képesek nem kioktatni, hanem szeretettel megmutatni, hogy máshogy is lehet.

Ilyen helyzet az is, amikor valakinek drasztikus mértékben megváltozik az élete: ápolnia kell egy hozzátartozót, súlyos beteg lesz a gyermeke vagy egyszerűen csak anyává válik. Igen, az anyaság is ilyen. Kismamagány. 🙂 Bár ez nem olyan vicces, mint elsőre tűnik. Legközelebb azt is elmondom, miért.

További szép napot! 🙂