Miért jó online lenni?

Sok dolgot olvashatunk arról, hogy mennyien élnek a különböző közösségi hálók bűvöletében. De vajon miért jó online lenni és virtuálisan élni az életünket? Miközben a hús-vér valóság elmegy mellettünk.

Amíg online aktív vagy, nem kell gondolkodnod. Mindig szembejön valamilyen videó, amit meg kell nézned, egy cikk, ami feltétlenül el kell olvasnod, vagy valamelyik ismerősöd éppen rendkívül fontos eseményt osztott meg az életéből, és akkor már átböngészed az oldalát, a képeit, hogy legalább így lásd, hogy mi is történt vele. Az ő oldaláról eljutsz egy másik, harmadik, negyedik “ismerősöd” oldalára, így folyamatosan le van kötve az agyad. 

Nem kell belegondolnod, hogy mi lenne, ha nem lenne internet. Mert ha nem lenne, egyedül maradnál. A pároddal, a gyerekeiddel, a saját gondolataiddal. És szembesülnél vele, hogy ez bizony egy nagy kupac …

Mert míg online nagyon vidám tudsz lenni, vannak szuper beszólásaid, lekezelsz minden hülyét, addig a pároddal nem tudod megbeszélni a problémáitokat, a gyerekeidet nem ismered (mert az ugye ciki, ha anya vagy apa ismerőse a fészen, a beszélgetés meg ismeretlen fogalom), a gondolataidról meg ne is beszéljünk. Már a mindennapjaitok is valami kütyüvel a kezetekben zajlanak, nehogy véletlenül beszélni kelljen a másikkal, mert a végén még kiderülne, hogy neki is vannak problémái, amiknek egy részét talán épp az okozza, hogy nem kommunikáltok. Kiderülne, hogy csak kifelé szép minden, belül viszont (esetleg még nem menthetetlenül) rothad az egész. Mert fontosabb, hogy legyen házad, autót, pénzed, minden csillogjon. Nem számít, hogy mi van belül.

Ha egyedül mernél maradni a gondolataiddal, rájönnél, hogy hiú ábrándokat kergetsz. Hogy a mindig nagyobb autó csak addig vágyott boldogság, míg meg nem szerzed, utána csak üresség marad. Hogy nem tudsz felmutatni olyan, tartalmasan együtt töltött időt, melyből mindannyian töltekezhettek. Hogy mindenki egy burokban él, amit nagyon nehéz már áttörni. Hogy ha igazán belegondolsz – és bele kell néha, amikor olyan dolgok jönnek szembe a fészen -, sok mindened megvan, de nem tudod értékelni: van kezed, lábad, szemed; van családod, párod, gyereked. 

És van LEHETŐSÉGED!!!
Lehetőséged, hogy változz. Nem, nem változtatni kell, hanem változni. Minden csak belülről indulhat el: ha te képessé válsz arra, hogy egyedül maradj a gondolataiddal, ha el tudod fogadni azokat – legyen jók vagy rosszak-, ha képessé válsz szeretni MAGADAT, akkor erre reagál a környezeted. Lehet, hogy először értetlenül néznek, hogy mi történt veled, hiszen kiléptél a sorból, kikerültél a nagy tömegből. De aztán látni fogják, hogy mennyivel jobban érzed magad, mennyivel jobban tudsz törődni velük, odafigyelni rájuk. És szépen, lassan, mindenki a saját tempójában ki fog nyílni. Mindenkit meg kell erősíteni abban, hogy ez jó, még akkor is, ha sokan megszólják majd őket, ahogy Téged is. De csak így lehet kitörni ezekből a buborékokból, mielőtt merev, törhetetlen üvegfallá változnának.

További szép napot! 🙂