Együtt és egymás mellett

Köszönet

Köszönet a fejlécben látható medálért Kócos Ékszereknek. 🙂 Ha érdekel, hogy Viki miket alkot még, nézd meg itt és itt.  Nekem minden ékszere nagy kedvenc. További szép napot! 🙂... Tovább »

Szeretni vagy szeretve lenni?

Fontos kérdés. Melyik a jobb? Kell-e/lehet-e választani? És kit kell szeretni? Magamat? A páromat? Vagy mindenkit? Nagy talány. A leglényegesebb, hogy te szereted-e magadat? Így, ahogy vagy? Minden erényeddel, hibáddal, sikereddel, csalódásoddal, kudarcoddal, stb. együtt? Vagy csak abban bízol, hogy találsz valakit, aki elhiteti veled, hogy szerethető vagy? Hát az nehéz lesz!  Biztosan belebotlottál már… Tovább »

A pszichológus is ember – frissítve

Sziasztok! Tudom, eltűntem, mint szürke szamár a ködben, ezért elnézést kérek. De közben zajlanak az események: hamarosan vissza kell mennem dolgozni, ami miatt el kellett intéznem néhány dolgot a munkahelyemen, közben az én kis zsiványomnak jégárpa nőtt a szemén, és nem akar kifakadni, így most pénteken újból meglátogatjuk a doktornőt, hogy hogyan tovább. Elvileg tudom… Tovább »

Hogyan lássuk magunkat kívülről?

Hogyan lehetünk objektívek magunkkal szemben? Azt hiszem, ha őszinte akarok lenni, sehogy. 🙂 De azért van egy ötletem, ami segíthet abban, hogy képesek legyünk a valósághoz közelebb álló képet alkotni. Az ötlet maga a színezésből jött. Ha ránézünk egy általunk színezett képre, látjuk az össze hibát, az összes olyan dolgot, amiről utólag úgy gondoljuk, hogy… Tovább »

Év végére

Ma, szilveszter napján végiggondoltam az idei évet. (Na jó, lehet, hogy Te, Kedves Olvasó, már csak az új évben fogod olvasni. Remélem, jól sikerült szilveszteren vagy túl.) Az idei évben volt néhány változás, amikre érdemes visszaemlékeznem. Az egyik a kislányunk folyamatos fejlődése, aki épp ezen poszt írása közben akasztja ki apját. 🙂 Mostanra be nem áll… Tovább »

Nőnek lenni igenis jó!

Nem tudok elmenni a sokat emlegetett és citált Ákos-interjú és Kövér László megjegyzései mellett. Eszem ágában sincs politizálni! Nem tartom magam rá alkalmasnak. De ez a téma mindig is forró volt és az is marad. Amit a következőkben leírok, csak az én véleményem, nem kell vele egyetérteni, de hátha ébreszt másokban gondolatokat. Én úgy érzem,… Tovább »

Hová tűntek az emberi kapcsolatok?

Hétvégén egy családi hagyománynak tettünk eleget: megnéztük a győri adventi vásárt. Rengeteg forralt bor és pálinka, még több ember és …. türelmetlenség a köbön. Az emberek egymásra kevéssé figyelve mennek egyik háztól a másikig, ha meglöknek valakit a tolerálhatónál jobban, eszükbe sem jut bocsánatot kérni, még vissza sem néznek. Később beálltam egy sorba, hogy langallót… Tovább »

Magamról – néhány kérdés segítségével

Itt van advent harmadik vasárnapja, és végre eljutottam egy kedves, de igencsak nehéz kéréshez. Szilvi, akinek a blogján szebbnél szebb kézzel és szívvel készített álomfogó, kendő, sál és ölelnivaló barát lakik, küldött nekem néhány kérdést a saját blogomról. Elgondolkodásra késztettek a kérdések.   Ki vagy Te, aki a blogot írod? Mi a Te történeted?Néha úgy érzem, teljesen… Tovább »

Mese, mese mátka …

Pillangós madárka. Mindenki szereti a meséket. Maximum nem vallja be esetleg még magának sem. A téma valójában az ágyunkban hevert egy két és fél éves formájában, aki mellé csatlakozott apa is. Hiába, Nils Holgersson meséje még mindig nagy kedvencünk. 🙂 De miért olyan jó mesét nézni? Miért van az, hogy egy-egy egész estés mesefilm elé… Tovább »

Advent

Ez egy olyan téma, ami mellett nem tudok elmenni. Immár december van, túl vagyunk advent első vasárnapján, sok helyen meggyújtották a koszorún az első gyertyát. Vagy az asztaldíszen. Már ahol van. És ahol tényleg készülnek az ünnepre. Nem tartom magam nagyon vallásos embernek: vannak dolgok, amikben hiszek, vannak, amikben nem. De az évnek ebben a… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!