Együtt és egymás mellett

Furcsállod? Igen, általában fordítva szoktuk használni. De amiről most lesz szó, ott így az igazi. Nézzünk egy olyan érzést, amire azt szoktuk mondani, hogy nem jó, nem szabad ilyet érezni, így viselkedni. Ez az önzés. Azt tanultuk, hogy nem lehetünk önzők. De valóban nem??? Vannak olyan helyzetek, amikor igenis szükség van arra, hogy valamennyire önzők… Tovább »

Ez egy rendkívül kényes kérdés, és nem mindegy, hogy az élet mely területén tesszük fel. Ha a mostani marketing trendeket vizsgáljuk, ott egyértelmű “igen” a válasz, hiszen ez segíthet abban, hogy vevőket szerezzünk és megtartsunk. Az emberi kapcsolatokban azonban ez nem mindig célravezető. Sőt! Hány olyan embert ismertek, aki mindig mindenkinek segít, ad, akit még… Tovább »

Már többször is beszéltünk az elfogadásról, önmagunk szeretetéről és arról, hogy másoktól is azt kapjuk, amit magunknak adunk. De hogyan is működik ez? Ahhoz, hogy el tudjuk fogadni magunkat, igyekeznünk kell minél jobban megismerni magunkat: a lelkünket és a testünket egyaránt. Ha a megismerés megvan, jöhet az elfogadás. Igen, a testünket is el kell fogadnunk…. Tovább »

Mai teljesítmény- és külsőség-orientált világunkban kiemelt szerepet kap a szép test. De valójában milyen az a “szép test“? Olyan, amit az újságok címlapjain látunk? Olyan, mint a sportolóké? Olyan, mint a kifutókon sétáló modelleké? Valójában mindegyik és egyik sem. Minden kornak megvolt a maga szépségideálja, gondoljunk csak a Willendorfi Vénuszra, Rubens kerekded modelljeire vagy éppen … Tovább »

Az előzőekben arról beszéltünk, mi van akkor, ha a család nem igazán tolerálja az oda újonnan érkezőt. Most nézzük meg a másik végletet: mi van akkor, ha vége szakad az ominózus kapcsolatnak? Szerintem többségünk volt már hasonló helyzetben. Nézzük először az egyedül maradó szemszögéből a dolgot: a korábban biztosnak gondolt világ, jövő felborul, egyedül maradunk… Tovább »

Az a bizonyos éjjeli edény nagyon sok helyzetben, nagyon sok okból borulhat. Én most először arról írnék, hogy mi történik akkor, ha az eddig biztosnak hitt otthon bizonytalanná válik. A helyzet a következő: adott egy majdnem felnőtt ember, az ő testvére és a szülők, valamint egy ember, aki épp belépni próbál ebbe az életbe, mint… Tovább »

Hogy miért most? Mert még közel s távol nem volt itthon Apák Napja (ami ugye most már június harmadik vasárnapja 1994 óta, részletek itt és itt), amikor az én anyukám úgy döntött, hogy ha van Anyák Napja, akkor apát is meg kell ünnepelni. Hiszen nélküle mi sem lennénk. Mára átértékelődött az apák szerepe. Már nem… Tovább »

Most egy elég forró témát járok körül, és gyanítom, lesznek olyanok, akik a bejegyzés felénél be fogják zárni az oldalt, mert elevenükbe vág. De talán lesznek olyanok is, akik elgondolkodnak. Tehát: nőként azt gondolom, hogy több nő együtt nem képes normálisan együtt dolgozni, élni, létezni. És ezt már kamaszkorom óta így gondolom. (Az már elég… Tovább »

Igen, tudom. Már túl vagyunk rajta. De mégis. Idén már nem először voltam a lányom anyák napi ünnepségén, de idén először öltözött a drágám ünneplőbe (értsd: fekete szoknya-fehér blúz). És ebben volt valami nagyon komoly. Nem csak az, hogy immáron ovis, és ezzel megint léptünk egy nagyot. Ez is. De sokkal inkább az, hogy a… Tovább »

Igen, tudom. Már megint több, mint egy hónapja nem hallottatok felőlem semmit. Mentségemül szolgáljon, hogy közben folyamatosan zajlanak az események minden téren.  A cím több dolgot is jelent most. Igyekszem megint jelen lenni rendszeresen a blogon. Tényleg. 🙂 De ez a “legkönnyebb”. Visszatérek a munka világába. Bizony! Kicsi lánykám három éves lesz, így megyek vissza… Tovább »