Együtt és egymás mellett

Hogy miért most? Mert még közel s távol nem volt itthon Apák Napja (ami ugye most már június harmadik vasárnapja 1994 óta, részletek itt és itt), amikor az én anyukám úgy döntött, hogy ha van Anyák Napja, akkor apát is meg kell ünnepelni. Hiszen nélküle mi sem lennénk. Mára átértékelődött az apák szerepe. Már nem… Tovább »

Igen, tudom. Már túl vagyunk rajta. De mégis. Idén már nem először voltam a lányom anyák napi ünnepségén, de idén először öltözött a drágám ünneplőbe (értsd: fekete szoknya-fehér blúz). És ebben volt valami nagyon komoly. Nem csak az, hogy immáron ovis, és ezzel megint léptünk egy nagyot. Ez is. De sokkal inkább az, hogy a… Tovább »

Mindenben fontos a munkától a gyereknevelésig. Utóbbiról sok cikk olvasható mostanában (vagy csak most jön velem szembe 🙂 ), de az egész életre igaz. Nem egyszerű, de érdemes törekedni, hogy elérjük. Mit értek hitelességen? Azt, hogy azt csinálom, amit mondok, merem vállalni a véleményem és aszerint is élek. Mi az ellentéte? Nagyon leegyszerűsítve a “vizet… Tovább »

Leginkább sehogy! 😀 Az 50 perces videóból 20 percig jutottam, míg ő aludt, utána a maradék 30 percnek másfél óra alatt jutottam a végére még úgy is, hogy volt segítségem. Mert: “Anya, ne hagyj egyedül!!!” és“Anya, segíts!” és“Anya, nézd!” és“Anya, gyeje!” És a vége előtt 10 perccel még barátnőm is felhív. 😀  De azért végül… Tovább »

Akinek kisgyermeke van, az várja, akinek nagyobb, az az elmúlását várja, akinek meg már nagy, az pedig borzongva emlékszik rá vissza. HISZTI. Az egyik legijesztőbb dolog, főleg amikor aktuálisan benne van a gyermek. Azt már sok helyről tudjuk, hogy miért, mikor hogyan hisztizik, mikor, mit, hogyan csináljunk. Az internet és az ismerősök számolatlanul ontják a “jobbnál… Tovább »

Mostanra számtalan helyen olvashattunk az internetre feltöltött tartalmakkal történő visszaélésről. A korábbiakat lezárva szeretnék egy számomra is igen aggasztó dologról írni. Mióta gyerekem van, máshogy nézek sok dolgot. Ezek közé tartozik a közösségi oldalak használata is. Sokáig úgy voltam vele, hogy Dorkáról nem teszek fel képet, mert a terhességem alatt elegendő “szörnyűséget” olvastam. Ez attól… Tovább »

Azt hiszem, már írtam róla, hogy van egy kislányom, aki hamarosan két és fél éves lesz. (Úristen, hogy rohan az idő!!!) Akinek van gyereke, az tudja, hogy unatkozni nem lehet mellettük. Vagy azért, mert éppen ön-és/vagy közveszélyes dolgokat csinálnak, vagy pedig azért, mert szórakoztatnak minket, esetleg segítenek. Utóbbira volt példa itt: https://eletszeru.cafeblog.hu/2015/07/20/salatakeszites-egy-ketevessel/ Most éppen a közösségben… Tovább »

Manapság már mindennaposak azok a családok, ahol a két összekerülő felnőttnek már van(nak) gyermeke(i) a korábbi kapcsolatából. Ilyenkor nem csak az a nehéz, hogy a gyerekek elfogadják az új társat, hanem össze kell csiszolódniuk a leendő testvérükkel is. Ez nehéz, mert más-más környezetből jöttek, mást láttak otthon, más szabályok szerint éltek, és ezeknek a megváltoztatását nehéz… Tovább »

Nem tudom, ki olvasta Lakner Artúr: Édes mostoha című könyvét. Nekem gyermekkorom egyik nagy kedvence volt. A téma adott, ha a családról beszélünk. Manapság már senki nem néz ferde szemmel, ha a válás a gyerek(ek) születése után történik. Mert néha jobb megoldás a válás, mint az, hogy a gyerekek két egymással kijönni nem tudó, esetleg… Tovább »

Mostanában egyre gyakrabban előfordul, hogy valaki hosszabb ideig egyedül marad, és ha nincs megfelelő egzisztenciája, kénytelen a szüleivel élni. Hasonló okokból az egyedül maradt szülő is haza kerülhet. Nézzük, milyen konfliktusok lehetnek. Persze, nem biztos, hogy valóban lesznek is.  Szülőként biztosan nehéz elfogadni, hogy a gyermekünk nem olyan életet él, amilyet mit gondoltunk, elképzeltünk neki…. Tovább »