Együtt és egymás mellett

A boldogsághoz nem vezet út.Az út maga a boldogság.                             Buddha Keressük, kutatjuk, hajszoljuk, azt hisszük megszereztük, aztán mégis elillan előlünk. Mi a boldogság? Megszerezni valamit, amire régóta vágyunk? Együtt tölteni valakivel az időt? Gazdagnak lenni? Szerintem egyik sem. A boldogság mindig csak… Tovább »

Akinek kisgyermeke van, az várja, akinek nagyobb, az az elmúlását várja, akinek meg már nagy, az pedig borzongva emlékszik rá vissza. HISZTI. Az egyik legijesztőbb dolog, főleg amikor aktuálisan benne van a gyermek. Azt már sok helyről tudjuk, hogy miért, mikor hogyan hisztizik, mikor, mit, hogyan csináljunk. Az internet és az ismerősök számolatlanul ontják a “jobbnál… Tovább »

Mostanra számtalan helyen olvashattunk az internetre feltöltött tartalmakkal történő visszaélésről. A korábbiakat lezárva szeretnék egy számomra is igen aggasztó dologról írni. Mióta gyerekem van, máshogy nézek sok dolgot. Ezek közé tartozik a közösségi oldalak használata is. Sokáig úgy voltam vele, hogy Dorkáról nem teszek fel képet, mert a terhességem alatt elegendő “szörnyűséget” olvastam. Ez attól… Tovább »

Tinédzser korban kiemelten fontos önmagunk megtalálása. Ehhez sokféle szerepben kell kipróbálniuk magukat a tiniknek. Ebben nagy segítség lehet a virtuális valóság, de nagyon vigyázni kell vele.  Mit is csinálhat a tini a neten? Nem biztos, hogy minden így van, ahogy én gondolom, úgyhogy szívesen veszek tapasztalatokat. Mi még messze vagyunk ettől a korszaktól. 🙂 Vannak… Tovább »

Ahogy korábban már írtam, a párválasztás során, főleg az internetes társkeresők kapcsán a virtuális világ sok problémát okozhat. Vegyünk egy férfit. Már nem fiatal, már nem egy Adonisz (sosem volt), nincs hiper-szuper sportkocsija, nincs 200 négyzetméteres háza hatalmas kerttel, személyzettel. De szeretne társat találni magának, akivel esetleg leélné az életét. És mit tesz? Keres egy… Tovább »

Komoly probléma lett napjainkban a virtuális világ. Sokan, és ma már nem csak a fiatalok, itt élik ki és meg saját magukat. Mindannyian hallottunk már olyan esetről, amikor egy társkereső oldalon a férfi és a nő is másnak adta ki magát, mint amik valójában voltak, így vagy nem jött létre személyes találkozó, mert féltek attól,… Tovább »

Mindennek a kulcsa. Enélkül nem létezhet kölcsönös kapcsolat.  Annyiszor leírtam már a korábbi bejegyzésekben, és azt hiszem, ideje egy külön bejegyzést is szentelni neki. Mert ez nem is olyan egyszerű dolog. Gyakran mondjuk, hogy “elfogadlak úgy, ahogy vagy”, miközben titkon – hol tudatosan, hol tudattalanul – azért azon munkálkodunk, hogy a másik valamiben megváltozzon. Talán… Tovább »

Mit is gondolok erről? Előzményként fontosnak tartom elmondani, hogy én is túl vagyok rajta. Ugyan gyermekünk még nem volt, de ettől nem mindig egyszerűbb a történet. Nem mindegy, hogy gyerekkel vagy anélkül. Nélkülük sokkal egyszerűbb a helyzet, vége, bíróság, megegyezés mindenről és agyő! (Na persze, ez nem annyira egyszerű, és ahány válás, annyi történet.) Sajnos… Tovább »

Manapság már mindennaposak azok a családok, ahol a két összekerülő felnőttnek már van(nak) gyermeke(i) a korábbi kapcsolatából. Ilyenkor nem csak az a nehéz, hogy a gyerekek elfogadják az új társat, hanem össze kell csiszolódniuk a leendő testvérükkel is. Ez nehéz, mert más-más környezetből jöttek, mást láttak otthon, más szabályok szerint éltek, és ezeknek a megváltoztatását nehéz… Tovább »

Nem tudom, ki olvasta Lakner Artúr: Édes mostoha című könyvét. Nekem gyermekkorom egyik nagy kedvence volt. A téma adott, ha a családról beszélünk. Manapság már senki nem néz ferde szemmel, ha a válás a gyerek(ek) születése után történik. Mert néha jobb megoldás a válás, mint az, hogy a gyerekek két egymással kijönni nem tudó, esetleg… Tovább »