Együtt és egymás mellett

Hogy miért most? Mert még közel s távol nem volt itthon Apák Napja (ami ugye most már június harmadik vasárnapja 1994 óta, részletek itt és itt), amikor az én anyukám úgy döntött, hogy ha van Anyák Napja, akkor apát is meg kell ünnepelni. Hiszen nélküle mi sem lennénk. Mára átértékelődött az apák szerepe. Már nem… Tovább »

Most egy elég forró témát járok körül, és gyanítom, lesznek olyanok, akik a bejegyzés felénél be fogják zárni az oldalt, mert elevenükbe vág. De talán lesznek olyanok is, akik elgondolkodnak. Tehát: nőként azt gondolom, hogy több nő együtt nem képes normálisan együtt dolgozni, élni, létezni. És ezt már kamaszkorom óta így gondolom. (Az már elég… Tovább »

Igen, tudom. Már túl vagyunk rajta. De mégis. Idén már nem először voltam a lányom anyák napi ünnepségén, de idén először öltözött a drágám ünneplőbe (értsd: fekete szoknya-fehér blúz). És ebben volt valami nagyon komoly. Nem csak az, hogy immáron ovis, és ezzel megint léptünk egy nagyot. Ez is. De sokkal inkább az, hogy a… Tovább »

Igen, tudom. Már megint több, mint egy hónapja nem hallottatok felőlem semmit. Mentségemül szolgáljon, hogy közben folyamatosan zajlanak az események minden téren.  A cím több dolgot is jelent most. Igyekszem megint jelen lenni rendszeresen a blogon. Tényleg. 🙂 De ez a “legkönnyebb”. Visszatérek a munka világába. Bizony! Kicsi lánykám három éves lesz, így megyek vissza… Tovább »

Fontos kérdés. Melyik a jobb? Kell-e/lehet-e választani? És kit kell szeretni? Magamat? A páromat? Vagy mindenkit? Nagy talány. A leglényegesebb, hogy te szereted-e magadat? Így, ahogy vagy? Minden erényeddel, hibáddal, sikereddel, csalódásoddal, kudarcoddal, stb. együtt? Vagy csak abban bízol, hogy találsz valakit, aki elhiteti veled, hogy szerethető vagy? Hát az nehéz lesz!  Biztosan belebotlottál már… Tovább »

Sziasztok! Tudom, eltűntem, mint szürke szamár a ködben, ezért elnézést kérek. De közben zajlanak az események: hamarosan vissza kell mennem dolgozni, ami miatt el kellett intéznem néhány dolgot a munkahelyemen, közben az én kis zsiványomnak jégárpa nőtt a szemén, és nem akar kifakadni, így most pénteken újból meglátogatjuk a doktornőt, hogy hogyan tovább. Elvileg tudom… Tovább »

Hogyan lehetünk objektívek magunkkal szemben? Azt hiszem, ha őszinte akarok lenni, sehogy. 🙂 De azért van egy ötletem, ami segíthet abban, hogy képesek legyünk a valósághoz közelebb álló képet alkotni. Az ötlet maga a színezésből jött. Ha ránézünk egy általunk színezett képre, látjuk az össze hibát, az összes olyan dolgot, amiről utólag úgy gondoljuk, hogy… Tovább »

Ma, szilveszter napján végiggondoltam az idei évet. (Na jó, lehet, hogy Te, Kedves Olvasó, már csak az új évben fogod olvasni. Remélem, jól sikerült szilveszteren vagy túl.) Az idei évben volt néhány változás, amikre érdemes visszaemlékeznem. Az egyik a kislányunk folyamatos fejlődése, aki épp ezen poszt írása közben akasztja ki apját. 🙂 Mostanra be nem áll… Tovább »

Nem tudok elmenni a sokat emlegetett és citált Ákos-interjú és Kövér László megjegyzései mellett. Eszem ágában sincs politizálni! Nem tartom magam rá alkalmasnak. De ez a téma mindig is forró volt és az is marad. Amit a következőkben leírok, csak az én véleményem, nem kell vele egyetérteni, de hátha ébreszt másokban gondolatokat. Én úgy érzem,… Tovább »

Mostanában nagyon divatos lett pozitívan gondolkodni. Egész iparág épül már erre. De sajnos sokan értik félre.  Ha ez a két szó – pozitív gondolkodás – elhangzik, sokan egyfajta “hurrá-optimizmusra” asszociálnak.: akármi is történik, csak mosolyogjunk, ne is törődjünk a negatív dolgokkal. Ezáltal hatalmas feszültség keletkezik bennük, mert ugye azért a rossz dolgok akkor is bekövetkeznek,… Tovább »