Együtt és egymás mellett

Manapság már mindennaposak azok a családok, ahol a két összekerülő felnőttnek már van(nak) gyermeke(i) a korábbi kapcsolatából. Ilyenkor nem csak az a nehéz, hogy a gyerekek elfogadják az új társat, hanem össze kell csiszolódniuk a leendő testvérükkel is. Ez nehéz, mert más-más környezetből jöttek, mást láttak otthon, más szabályok szerint éltek, és ezeknek a megváltoztatását nehéz… Tovább »

Nem tudom, ki olvasta Lakner Artúr: Édes mostoha című könyvét. Nekem gyermekkorom egyik nagy kedvence volt. A téma adott, ha a családról beszélünk. Manapság már senki nem néz ferde szemmel, ha a válás a gyerek(ek) születése után történik. Mert néha jobb megoldás a válás, mint az, hogy a gyerekek két egymással kijönni nem tudó, esetleg… Tovább »

Vajon hányan kezdünk így bele egy kapcsolatba? Mert az elején még nem olyan zavaró, hogy folyton a haverjaival lóg, mert neki is kell a magánélet. Nem olyan zavaró, hogy mindent megbeszél az édesanyjával, mert de jó, hogy ilyen jó a kapcsolatuk. Nem olyan nagy gond, hogy néha kicsit többet iszik, majd ha többet leszünk együtt,… Tovább »

Vajon létezik ilyen? Vannak komoly kétségeim. Az ideális sosem létezik. Szerintem. Mindig lesz valami, ami miatt nem lesz ideális a választottunk. De kezdjük az elején. Amikor párt választunk, általában erős érzelmek dolgoznak bennünk. (Az egyéb esetekről beszéljünk később. Ebben segíthetnétek is egyébként.) Hívhatjuk szerelemnek, lila ködnek, mindent elsöprő vágynak; a lényeg, hogy nem vagyunk objektívek…. Tovább »

Mostanában egyre gyakrabban előfordul, hogy valaki hosszabb ideig egyedül marad, és ha nincs megfelelő egzisztenciája, kénytelen a szüleivel élni. Hasonló okokból az egyedül maradt szülő is haza kerülhet. Nézzük, milyen konfliktusok lehetnek. Persze, nem biztos, hogy valóban lesznek is.  Szülőként biztosan nehéz elfogadni, hogy a gyermekünk nem olyan életet él, amilyet mit gondoltunk, elképzeltünk neki…. Tovább »

Nézzük azt a helyzetet, amikor párt választunk, később gyermeket vállalunk. A párválasztásban köztudottan szerepet játszanak a szüleink. Ezt annyi helyen és olyan sok formában leírták már, hogy nem részletezném. Inkább arról beszélnék, hogy mi van akkor, ha nem sikerült felnőtté válnunk, mert vagy nem akartunk, vagy a szüleink nem engedték. Mindkét esetben előfordulhat, hogy a… Tovább »

A szűkebb családot, a magot két részre bontom. Először nézzük meg azt az esetet, amikor a gyerek-szerepben vagyunk a családban. Ideális esetben ez addig él, míg a szüleink.  Ez a helyzet gyakran konfliktusforrás, főleg kamaszkortól kezdve. Addig a gyerekek általában elhiszik, hogy a szüleik a legjobbak, mindent tudnak, mindenre képesek. Igen, még azok a gyerekek… Tovább »

Párom örökölt egy házat. Nem most. De most állunk neki a felújításnak. Vagyis, igazából már neki is álltunk tavasz elején bontani, mondván, azt mi is meg tudjuk csinálni. Hát meg. Van némi csapat- és párkapcsolatépítő jellege a dolognak. 🙂 Mivel a munkájából adódóan és a két éves lányunk aktív közreműködése miatt nem nagyon tudtunk kettesben… Tovább »

Az előző bejegyzésben leírtam, kiket sorolok ebbe a csoportba. Nem tudom, hogy manapság vajon hányan tartják a kapcsolatot a való életben is és nem csak virtuálisan ezzel a tágabb családdal. Tudok olyanról, ahol évente néhány alkalommal rendszeresen találkoznak, de olyanról is, ahol maximum a facebook-on ismerősei egymásnak, és lehet, hogy évente két üzenetet sem váltanak… Tovább »

A család rendkívül összetett rendszer, ezért itt most csak általánosságban beszélek róla. Később külön írok a családon belüli különböző kapcsolatokról. Első körben tisztázzuk is le, mit is értek családon (később ezt is alaposabban kivesézzük). Ide tartozik ‘papa-mama-gyerekek’, nagyszülők, nagynénik, nagybácsik, unokatestvérek hetediziglen. Már persze, ahol tartják még velük a kapcsolatot. Két nagyobb csoportra bontanám:– A… Tovább »