Együtt és egymás mellett

Kedves Olvasóm! Ha még néha-néha idenéztél, hogy született-e új írás, nagyon hálás vagyok neked. Ha pedig még esetleg az értesítést is bekapcsoltad, hogy biztosan ne maradj le egyetlen új bejegyzésről sem, akkor igazán hűséges követőm vagy.  Oka van annak, hogy ennyi ideig nem jelentkeztem, és annak is, hogy miért éppen most.  Eljött az évnek az… Tovább »

Ez a cím elsőre eléggé 18+-osnak hangzik, de erről valójában szó sincs. 🙂 A mai világban nagyon nehéz olyan kapcsolatot kialakítani, ami nem csak érdekeken, illúziókon alapul. Egy barátnőmmel beszélgettünk, aki épp azon gondolkozott, hogy belevágjon-e egy újabb kapcsolatba vagy sem. Az elmélkedés hátterét hagyjuk, mert nem tartozik ide, de feltett egy fontos kérdést: “Mi… Tovább »

Az előzőekben arról beszéltünk, mi van akkor, ha a család nem igazán tolerálja az oda újonnan érkezőt. Most nézzük meg a másik végletet: mi van akkor, ha vége szakad az ominózus kapcsolatnak? Szerintem többségünk volt már hasonló helyzetben. Nézzük először az egyedül maradó szemszögéből a dolgot: a korábban biztosnak gondolt világ, jövő felborul, egyedül maradunk… Tovább »

Az a bizonyos éjjeli edény nagyon sok helyzetben, nagyon sok okból borulhat. Én most először arról írnék, hogy mi történik akkor, ha az eddig biztosnak hitt otthon bizonytalanná válik. A helyzet a következő: adott egy majdnem felnőtt ember, az ő testvére és a szülők, valamint egy ember, aki épp belépni próbál ebbe az életbe, mint… Tovább »

Hogy miért most? Mert még közel s távol nem volt itthon Apák Napja (ami ugye most már június harmadik vasárnapja 1994 óta, részletek itt és itt), amikor az én anyukám úgy döntött, hogy ha van Anyák Napja, akkor apát is meg kell ünnepelni. Hiszen nélküle mi sem lennénk. Mára átértékelődött az apák szerepe. Már nem… Tovább »

Igen, tudom. Már túl vagyunk rajta. De mégis. Idén már nem először voltam a lányom anyák napi ünnepségén, de idén először öltözött a drágám ünneplőbe (értsd: fekete szoknya-fehér blúz). És ebben volt valami nagyon komoly. Nem csak az, hogy immáron ovis, és ezzel megint léptünk egy nagyot. Ez is. De sokkal inkább az, hogy a… Tovább »

Nem tudok elmenni a sokat emlegetett és citált Ákos-interjú és Kövér László megjegyzései mellett. Eszem ágában sincs politizálni! Nem tartom magam rá alkalmasnak. De ez a téma mindig is forró volt és az is marad. Amit a következőkben leírok, csak az én véleményem, nem kell vele egyetérteni, de hátha ébreszt másokban gondolatokat. Én úgy érzem,… Tovább »

Ez egy olyan téma, ami mellett nem tudok elmenni. Immár december van, túl vagyunk advent első vasárnapján, sok helyen meggyújtották a koszorún az első gyertyát. Vagy az asztaldíszen. Már ahol van. És ahol tényleg készülnek az ünnepre. Nem tartom magam nagyon vallásos embernek: vannak dolgok, amikben hiszek, vannak, amikben nem. De az évnek ebben a… Tovább »

Mindannyian így élünk: együtt és egymás mellett. Nézzük meg két felnőtt legintimebb kapcsolatát, a párkapcsolatot, mert ezen lehet a legkönnyebben megmutatni, hogy is értem ezt, illetve itt a legfontosabb megtalálni a két állapot megfelelő egyensúlyát.. Fontos, hogy megértsük, nem baj, ha nem vagyunk mindig együtt. Mindkét félnek kell idő önmagára mindenféle kapcsolatban, a barátságban és… Tovább »

Igen, így egybeírva. Mert igenis létezik, és nem csak “úri huncutság”. Mert mi is történik? A nő dolgozik. Közösségben van. Aztán megfogan egy új élet, és ő hirtelen a középpontba kerül, akár akarja, akár nem. És megszületik az édes csemete. Dolgoznak a hormonok, a kialvatlanság, a bizonytalanság. A következő lépés, amikor keresi a hasonszőrűek társaságát,… Tovább »