Együtt és egymás mellett

Ülök a gép előtt, mellettem egy könyv. Nagyon szeretem a könyveket. Akár regény, akár novellás vagy verses kötet. De az utóbbi időben inkább olyan könyveket vettem, amikből tanulhatok. Persze, mindegyik pihen a polcon, mondván, “majd később, ha lesz rá időm, elolvasom”. A kérdés csak az, hogy kit ámítok. És főleg hogy miért. A határainkon belül… Tovább »

Ebben a bejegyzésben egy olyan emberrel készült interjút találhattok, akit személy szerint mérhetetlenül tisztelek, és nagy öröm számomra, hogy személyesen is ismerhetem, sőt, valamikor egészen közel laktunk egymáshoz és pár év különbséggel ugyanabba a középiskolába jártunk. Holanek Zoltán pályája, hozzáállása jó példa lehet mindenkinek. Az alább kiemelt mondatok nem csak a sportban igazak, hanem az… Tovább »

Igen, tudom. Már megint több, mint egy hónapja nem hallottatok felőlem semmit. Mentségemül szolgáljon, hogy közben folyamatosan zajlanak az események minden téren.  A cím több dolgot is jelent most. Igyekszem megint jelen lenni rendszeresen a blogon. Tényleg. 🙂 De ez a “legkönnyebb”. Visszatérek a munka világába. Bizony! Kicsi lánykám három éves lesz, így megyek vissza… Tovább »

Emlékszel még a szemüvegtípusokra? Nézzük meg őket alaposabban: Ami mindent felnagyít: Leginkább azt, ami érzelmileg megmozgat. És mivel a negatív érzelmek nagyobb energiákat bírnak mozgósítani, hát a rossz dolgokat nagyítja fel leginkább. Valljuk be, nem igazán szeretjük az ilyen szemüveget viselőket a környezetünkben. De nehogy azt higgyük, hogy ők jól érzik magukat így. Dehogy! Csak… Tovább »

Van szemüveged? Nincs? Remek! Szerintem viszont van. Ezen keresztül nézed a világot, ezen keresztül érzékeled és értékeled az embereket, akikkel találkozol. Milyen szemüveged van? Olyan, ami mindent felnagyít? Olyan, ami mindent a létezőnél kisebbnek mutat? Olyan, amin csak egy kis tiszta folt van, és azon kívül homályos minden? Olyan, ami teljesen homályos? Olyan, aminek a lencséje… Tovább »

Mindennek a kulcsa. Enélkül nem létezhet kölcsönös kapcsolat.  Annyiszor leírtam már a korábbi bejegyzésekben, és azt hiszem, ideje egy külön bejegyzést is szentelni neki. Mert ez nem is olyan egyszerű dolog. Gyakran mondjuk, hogy “elfogadlak úgy, ahogy vagy”, miközben titkon – hol tudatosan, hol tudattalanul – azért azon munkálkodunk, hogy a másik valamiben megváltozzon. Talán… Tovább »

Vajon hányan kezdünk így bele egy kapcsolatba? Mert az elején még nem olyan zavaró, hogy folyton a haverjaival lóg, mert neki is kell a magánélet. Nem olyan zavaró, hogy mindent megbeszél az édesanyjával, mert de jó, hogy ilyen jó a kapcsolatuk. Nem olyan nagy gond, hogy néha kicsit többet iszik, majd ha többet leszünk együtt,… Tovább »