Együtt és egymás mellett

Hogy miért most? Mert még közel s távol nem volt itthon Apák Napja (ami ugye most már június harmadik vasárnapja 1994 óta, részletek itt és itt), amikor az én anyukám úgy döntött, hogy ha van Anyák Napja, akkor apát is meg kell ünnepelni. Hiszen nélküle mi sem lennénk. Mára átértékelődött az apák szerepe. Már nem… Tovább »

Fontos kérdés. Melyik a jobb? Kell-e/lehet-e választani? És kit kell szeretni? Magamat? A páromat? Vagy mindenkit? Nagy talány. A leglényegesebb, hogy te szereted-e magadat? Így, ahogy vagy? Minden erényeddel, hibáddal, sikereddel, csalódásoddal, kudarcoddal, stb. együtt? Vagy csak abban bízol, hogy találsz valakit, aki elhiteti veled, hogy szerethető vagy? Hát az nehéz lesz!  Biztosan belebotlottál már… Tovább »

Sziasztok! Tudom, eltűntem, mint szürke szamár a ködben, ezért elnézést kérek. De közben zajlanak az események: hamarosan vissza kell mennem dolgozni, ami miatt el kellett intéznem néhány dolgot a munkahelyemen, közben az én kis zsiványomnak jégárpa nőtt a szemén, és nem akar kifakadni, így most pénteken újból meglátogatjuk a doktornőt, hogy hogyan tovább. Elvileg tudom… Tovább »

Hogyan lehetünk objektívek magunkkal szemben? Azt hiszem, ha őszinte akarok lenni, sehogy. 🙂 De azért van egy ötletem, ami segíthet abban, hogy képesek legyünk a valósághoz közelebb álló képet alkotni. Az ötlet maga a színezésből jött. Ha ránézünk egy általunk színezett képre, látjuk az össze hibát, az összes olyan dolgot, amiről utólag úgy gondoljuk, hogy… Tovább »

Ma, szilveszter napján végiggondoltam az idei évet. (Na jó, lehet, hogy Te, Kedves Olvasó, már csak az új évben fogod olvasni. Remélem, jól sikerült szilveszteren vagy túl.) Az idei évben volt néhány változás, amikre érdemes visszaemlékeznem. Az egyik a kislányunk folyamatos fejlődése, aki épp ezen poszt írása közben akasztja ki apját. 🙂 Mostanra be nem áll… Tovább »

Róluk is már olyan sokan és sokat írtak, hogy először azt gondoltam, kihagyom a témát. De aztán annyiszor szembesültem vele, hogy a közvetlen környezetünkben egyre több van belőlük, hogy nem hagyhatom szó nélkül.  Sok helyen olvastam azt, hogy kerüljük el az ilyen embereket, mert csak hátráltatnak minket. (Akik mindig panaszkodnak, akik mindig mindenben a rosszat… Tovább »

Mert ez nem is olyan egyszerű. Egy kiadós panaszkodás végighallgatása után (ami nem rendszeres, hanem egy aktuális probléma – energiavámpírokról később) gyakran nem tudjuk, mit is mondhatnánk a másiknak. Mert néha semmit nem kel mondani. Komolyan! Mert már az nagy segítség, hogy lehetett egy jót panaszkodni, mert ez segít abban, hogy kicsit távolabbról szemléljük a… Tovább »

Azt hiszem, ezzel a kérdéssel mindenki találkozik a segítő és a segített oldaláról is. Nem egyszerű a helyzet. Sokan szeretnének segíteni a számukra fontos embereknek, de nem biztos, hogy azt is tudják, hogyan is lehetne. A következőket érdemes szem előtt tartani: 1. mi a probléma, amiben segíteni akarunk (mennyire személyes, mennyire lehet beszélni róla),2. kéri-e… Tovább »

A korábbi bejegyzéseket olvasva biztos sokakban felmerült, hogy “miért pont pszichológushoz menjek, mikor annyi más lehetőség is van”? Nem mondom azt, hogy a pszichoterápia az egyetlen és üdvözítő út. Itt is sok múlik azon, hogy a kliens és a terapeuta egymásra tud-e hangolódni. Éppen ezért van az, hogy az első találkozás eldönti, hogy tudnak-e a… Tovább »

Örök kérdés, hogy mit csinál, mivel foglalkozik, mivel mehetek hozzá.  Egy kedves ismerős fogalmazta meg nagyon találóan: “Ha beteg vagyok, pszichiáterhez megyek, de ha csak valami problémám van, amit nem tudok megoldani, akkor elmegyek pszichológushoz, és megbeszélem vele“. Azt azért el kell mondanom, hogy külföldön él nagyon régóta. 🙂 Ott kicsit más a hozzáállás. A… Tovább »