Együtt és egymás mellett

Hogy miért most? Mert még közel s távol nem volt itthon Apák Napja (ami ugye most már június harmadik vasárnapja 1994 óta, részletek itt és itt), amikor az én anyukám úgy döntött, hogy ha van Anyák Napja, akkor apát is meg kell ünnepelni. Hiszen nélküle mi sem lennénk. Mára átértékelődött az apák szerepe. Már nem… Tovább »

Igen, tudom. Már túl vagyunk rajta. De mégis. Idén már nem először voltam a lányom anyák napi ünnepségén, de idén először öltözött a drágám ünneplőbe (értsd: fekete szoknya-fehér blúz). És ebben volt valami nagyon komoly. Nem csak az, hogy immáron ovis, és ezzel megint léptünk egy nagyot. Ez is. De sokkal inkább az, hogy a… Tovább »

Ma nem egyszerű a téma. Megint egy barátnő. Most egy másik. Nevezzük Ancsának.  Embert ennyire kiborulva még nem láttam, bocsánat, hallottam. Azt hittem, Ancsa igazán erős, és mindent kibír. Tévedtem.  Felhívott, mert, mint mondta, valakivel beszélnie kellett. Ismeretségünk alapja a közel azonos korú gyermekek. És innen fakad a problémája. Azzal kezdte, hogy: “most biztos hatalmasat… Tovább »