Együtt és egymás mellett

Van szemüveged? Nincs? Remek! Szerintem viszont van. Ezen keresztül nézed a világot, ezen keresztül érzékeled és értékeled az embereket, akikkel találkozol. Milyen szemüveged van? Olyan, ami mindent felnagyít? Olyan, ami mindent a létezőnél kisebbnek mutat? Olyan, amin csak egy kis tiszta folt van, és azon kívül homályos minden? Olyan, ami teljesen homályos? Olyan, aminek a lencséje… Tovább »

Szeretsz tükörbe nézni? Én most már igen. De ez nem volt mindig így. És most nem csak arra a foncsorozott üvegdarabra gondolok a fürdőszobában vagy az előszobában. Persze, néha abba is nehéz belenézni, és nem az átvirrasztott éjszakák utáni karikákra gondolok. Minden ember tükröt tart elénk. Azt már sok helyen olvashattad, hogy ha valakiben valami… Tovább »

Mostanra számtalan helyen olvashattunk az internetre feltöltött tartalmakkal történő visszaélésről. A korábbiakat lezárva szeretnék egy számomra is igen aggasztó dologról írni. Mióta gyerekem van, máshogy nézek sok dolgot. Ezek közé tartozik a közösségi oldalak használata is. Sokáig úgy voltam vele, hogy Dorkáról nem teszek fel képet, mert a terhességem alatt elegendő “szörnyűséget” olvastam. Ez attól… Tovább »

Tinédzser korban kiemelten fontos önmagunk megtalálása. Ehhez sokféle szerepben kell kipróbálniuk magukat a tiniknek. Ebben nagy segítség lehet a virtuális valóság, de nagyon vigyázni kell vele.  Mit is csinálhat a tini a neten? Nem biztos, hogy minden így van, ahogy én gondolom, úgyhogy szívesen veszek tapasztalatokat. Mi még messze vagyunk ettől a korszaktól. 🙂 Vannak… Tovább »

Komoly probléma lett napjainkban a virtuális világ. Sokan, és ma már nem csak a fiatalok, itt élik ki és meg saját magukat. Mindannyian hallottunk már olyan esetről, amikor egy társkereső oldalon a férfi és a nő is másnak adta ki magát, mint amik valójában voltak, így vagy nem jött létre személyes találkozó, mert féltek attól,… Tovább »

Mindennek a kulcsa. Enélkül nem létezhet kölcsönös kapcsolat.  Annyiszor leírtam már a korábbi bejegyzésekben, és azt hiszem, ideje egy külön bejegyzést is szentelni neki. Mert ez nem is olyan egyszerű dolog. Gyakran mondjuk, hogy “elfogadlak úgy, ahogy vagy”, miközben titkon – hol tudatosan, hol tudattalanul – azért azon munkálkodunk, hogy a másik valamiben megváltozzon. Talán… Tovább »

Mit is gondolok erről? Előzményként fontosnak tartom elmondani, hogy én is túl vagyok rajta. Ugyan gyermekünk még nem volt, de ettől nem mindig egyszerűbb a történet. Nem mindegy, hogy gyerekkel vagy anélkül. Nélkülük sokkal egyszerűbb a helyzet, vége, bíróság, megegyezés mindenről és agyő! (Na persze, ez nem annyira egyszerű, és ahány válás, annyi történet.) Sajnos… Tovább »

Nem tudom, ki olvasta Lakner Artúr: Édes mostoha című könyvét. Nekem gyermekkorom egyik nagy kedvence volt. A téma adott, ha a családról beszélünk. Manapság már senki nem néz ferde szemmel, ha a válás a gyerek(ek) születése után történik. Mert néha jobb megoldás a válás, mint az, hogy a gyerekek két egymással kijönni nem tudó, esetleg… Tovább »

Múltkor írtam Timiről, aki segített elindítani a blogot. De szeretnék másokról is írni, akik abban segítenek, hogy ne adjam föl. Mert néha bizony én is neki tudok keseredni, és elmegy a kedvem mindentől. Be kell valljam, az önbizalmam néha a béka hátsója alatt van nem is kevéssel. De ilyenkor jön néhány földre szállt angyal.  Jutkával… Tovább »

Vajon hányan kezdünk így bele egy kapcsolatba? Mert az elején még nem olyan zavaró, hogy folyton a haverjaival lóg, mert neki is kell a magánélet. Nem olyan zavaró, hogy mindent megbeszél az édesanyjával, mert de jó, hogy ilyen jó a kapcsolatuk. Nem olyan nagy gond, hogy néha kicsit többet iszik, majd ha többet leszünk együtt,… Tovább »