Együtt és egymás mellett

Ez egy rendkívül kényes kérdés, és nem mindegy, hogy az élet mely területén tesszük fel. Ha a mostani marketing trendeket vizsgáljuk, ott egyértelmű “igen” a válasz, hiszen ez segíthet abban, hogy vevőket szerezzünk és megtartsunk. Az emberi kapcsolatokban azonban ez nem mindig célravezető. Sőt! Hány olyan embert ismertek, aki mindig mindenkinek segít, ad, akit még… Tovább »

Az előzőekben arról beszéltünk, mi van akkor, ha a család nem igazán tolerálja az oda újonnan érkezőt. Most nézzük meg a másik végletet: mi van akkor, ha vége szakad az ominózus kapcsolatnak? Szerintem többségünk volt már hasonló helyzetben. Nézzük először az egyedül maradó szemszögéből a dolgot: a korábban biztosnak gondolt világ, jövő felborul, egyedül maradunk… Tovább »

Az a bizonyos éjjeli edény nagyon sok helyzetben, nagyon sok okból borulhat. Én most először arról írnék, hogy mi történik akkor, ha az eddig biztosnak hitt otthon bizonytalanná válik. A helyzet a következő: adott egy majdnem felnőtt ember, az ő testvére és a szülők, valamint egy ember, aki épp belépni próbál ebbe az életbe, mint… Tovább »

Hogy miért most? Mert még közel s távol nem volt itthon Apák Napja (ami ugye most már június harmadik vasárnapja 1994 óta, részletek itt és itt), amikor az én anyukám úgy döntött, hogy ha van Anyák Napja, akkor apát is meg kell ünnepelni. Hiszen nélküle mi sem lennénk. Mára átértékelődött az apák szerepe. Már nem… Tovább »

Most egy elég forró témát járok körül, és gyanítom, lesznek olyanok, akik a bejegyzés felénél be fogják zárni az oldalt, mert elevenükbe vág. De talán lesznek olyanok is, akik elgondolkodnak. Tehát: nőként azt gondolom, hogy több nő együtt nem képes normálisan együtt dolgozni, élni, létezni. És ezt már kamaszkorom óta így gondolom. (Az már elég… Tovább »

Igen, tudom. Már túl vagyunk rajta. De mégis. Idén már nem először voltam a lányom anyák napi ünnepségén, de idén először öltözött a drágám ünneplőbe (értsd: fekete szoknya-fehér blúz). És ebben volt valami nagyon komoly. Nem csak az, hogy immáron ovis, és ezzel megint léptünk egy nagyot. Ez is. De sokkal inkább az, hogy a… Tovább »

Igen, tudom. Már megint több, mint egy hónapja nem hallottatok felőlem semmit. Mentségemül szolgáljon, hogy közben folyamatosan zajlanak az események minden téren.  A cím több dolgot is jelent most. Igyekszem megint jelen lenni rendszeresen a blogon. Tényleg. 🙂 De ez a “legkönnyebb”. Visszatérek a munka világába. Bizony! Kicsi lánykám három éves lesz, így megyek vissza… Tovább »

Fontos kérdés. Melyik a jobb? Kell-e/lehet-e választani? És kit kell szeretni? Magamat? A páromat? Vagy mindenkit? Nagy talány. A leglényegesebb, hogy te szereted-e magadat? Így, ahogy vagy? Minden erényeddel, hibáddal, sikereddel, csalódásoddal, kudarcoddal, stb. együtt? Vagy csak abban bízol, hogy találsz valakit, aki elhiteti veled, hogy szerethető vagy? Hát az nehéz lesz!  Biztosan belebotlottál már… Tovább »

Ma, szilveszter napján végiggondoltam az idei évet. (Na jó, lehet, hogy Te, Kedves Olvasó, már csak az új évben fogod olvasni. Remélem, jól sikerült szilveszteren vagy túl.) Az idei évben volt néhány változás, amikre érdemes visszaemlékeznem. Az egyik a kislányunk folyamatos fejlődése, aki épp ezen poszt írása közben akasztja ki apját. 🙂 Mostanra be nem áll… Tovább »

Nem tudok elmenni a sokat emlegetett és citált Ákos-interjú és Kövér László megjegyzései mellett. Eszem ágában sincs politizálni! Nem tartom magam rá alkalmasnak. De ez a téma mindig is forró volt és az is marad. Amit a következőkben leírok, csak az én véleményem, nem kell vele egyetérteni, de hátha ébreszt másokban gondolatokat. Én úgy érzem,… Tovább »