Együtt és egymás mellett

Ülök a gép előtt, mellettem egy könyv. Nagyon szeretem a könyveket. Akár regény, akár novellás vagy verses kötet. De az utóbbi időben inkább olyan könyveket vettem, amikből tanulhatok. Persze, mindegyik pihen a polcon, mondván, “majd később, ha lesz rá időm, elolvasom”. A kérdés csak az, hogy kit ámítok. És főleg hogy miért. A határainkon belül… Tovább »

Ebben a bejegyzésben egy olyan emberrel készült interjút találhattok, akit személy szerint mérhetetlenül tisztelek, és nagy öröm számomra, hogy személyesen is ismerhetem, sőt, valamikor egészen közel laktunk egymáshoz és pár év különbséggel ugyanabba a középiskolába jártunk. Holanek Zoltán pályája, hozzáállása jó példa lehet mindenkinek. Az alább kiemelt mondatok nem csak a sportban igazak, hanem az… Tovább »

Már többször is beszéltünk az elfogadásról, önmagunk szeretetéről és arról, hogy másoktól is azt kapjuk, amit magunknak adunk. De hogyan is működik ez? Ahhoz, hogy el tudjuk fogadni magunkat, igyekeznünk kell minél jobban megismerni magunkat: a lelkünket és a testünket egyaránt. Ha a megismerés megvan, jöhet az elfogadás. Igen, a testünket is el kell fogadnunk…. Tovább »

Mai teljesítmény- és külsőség-orientált világunkban kiemelt szerepet kap a szép test. De valójában milyen az a “szép test“? Olyan, amit az újságok címlapjain látunk? Olyan, mint a sportolóké? Olyan, mint a kifutókon sétáló modelleké? Valójában mindegyik és egyik sem. Minden kornak megvolt a maga szépségideálja, gondoljunk csak a Willendorfi Vénuszra, Rubens kerekded modelljeire vagy éppen … Tovább »

Igen, tudom. Már túl vagyunk rajta. De mégis. Idén már nem először voltam a lányom anyák napi ünnepségén, de idén először öltözött a drágám ünneplőbe (értsd: fekete szoknya-fehér blúz). És ebben volt valami nagyon komoly. Nem csak az, hogy immáron ovis, és ezzel megint léptünk egy nagyot. Ez is. De sokkal inkább az, hogy a… Tovább »

Igen, tudom. Már megint több, mint egy hónapja nem hallottatok felőlem semmit. Mentségemül szolgáljon, hogy közben folyamatosan zajlanak az események minden téren.  A cím több dolgot is jelent most. Igyekszem megint jelen lenni rendszeresen a blogon. Tényleg. 🙂 De ez a “legkönnyebb”. Visszatérek a munka világába. Bizony! Kicsi lánykám három éves lesz, így megyek vissza… Tovább »

Fontos kérdés. Melyik a jobb? Kell-e/lehet-e választani? És kit kell szeretni? Magamat? A páromat? Vagy mindenkit? Nagy talány. A leglényegesebb, hogy te szereted-e magadat? Így, ahogy vagy? Minden erényeddel, hibáddal, sikereddel, csalódásoddal, kudarcoddal, stb. együtt? Vagy csak abban bízol, hogy találsz valakit, aki elhiteti veled, hogy szerethető vagy? Hát az nehéz lesz!  Biztosan belebotlottál már… Tovább »

Sziasztok! Tudom, eltűntem, mint szürke szamár a ködben, ezért elnézést kérek. De közben zajlanak az események: hamarosan vissza kell mennem dolgozni, ami miatt el kellett intéznem néhány dolgot a munkahelyemen, közben az én kis zsiványomnak jégárpa nőtt a szemén, és nem akar kifakadni, így most pénteken újból meglátogatjuk a doktornőt, hogy hogyan tovább. Elvileg tudom… Tovább »

Hogyan lehetünk objektívek magunkkal szemben? Azt hiszem, ha őszinte akarok lenni, sehogy. 🙂 De azért van egy ötletem, ami segíthet abban, hogy képesek legyünk a valósághoz közelebb álló képet alkotni. Az ötlet maga a színezésből jött. Ha ránézünk egy általunk színezett képre, látjuk az össze hibát, az összes olyan dolgot, amiről utólag úgy gondoljuk, hogy… Tovább »

Ma, szilveszter napján végiggondoltam az idei évet. (Na jó, lehet, hogy Te, Kedves Olvasó, már csak az új évben fogod olvasni. Remélem, jól sikerült szilveszteren vagy túl.) Az idei évben volt néhány változás, amikre érdemes visszaemlékeznem. Az egyik a kislányunk folyamatos fejlődése, aki épp ezen poszt írása közben akasztja ki apját. 🙂 Mostanra be nem áll… Tovább »