Hogy miért most? Mert még közel s távol nem volt itthon Apák Napja (ami ugye most már június harmadik vasárnapja 1994 óta, részletek itt és itt), amikor az én anyukám úgy döntött, hogy ha van Anyák Napja, akkor apát is meg kell ünnepelni. Hiszen nélküle mi sem lennénk.
Mára átértékelődött az apák szerepe. Már nem csak családfenntartó, pénzkereső, Nevelő lehet. Végre ők is lehetnek gyengédek. És ennél szebb dolgot nem tudok elképzelni: amikor apa pelenkázza vagy fürdeti a pici lányát vagy fiát. Olyankor érdemes megnézni a nagy és erős férfiak arcát. (Ebben a videóban egy speciális helyzet van, de nézzétek az apák szemeit! 🙂 )
Az apáknak is bele kell tanulniuk az apaszerepbe, ahogy az anyáknak is a sajátjukba. És az ő kilenc hónapjuk kicsit más, bár sok mindenbe bevonhatók. Nekik kicsit nehezebb, mert amíg mi nők, a pocakunkban hordjuk a gyermekünket és megéljük a hormonok hullámzását, addig Apának mindezt agyban kell végigcsinálnia. Őt nem készítik fel a hormonok (jobb is, legalább egyikünk legyen nagyjából “józan” ezen időszak alatt), ő csak akkor érzi a benti “dzsúdóedzést”, ha éppen mellettünk tud lenni, és kifelé rúg a kis harcos. De valójában ő is készül. És ő is fél, főleg az első gyereknél, hogy vajon tud-e elég jó apja lenni annak az apró kis emberkének. És ők is sokszor bizonytalanodnak el, hogy valóban jól csinálják-e, amit csinálnak, csak ők sokkal ritkábban mondják. Mert úgy gondolják (talán), hogy nekik kell az erős és stabil pontnak lenniük. Pedig sokszor sokkal jobban félnek, mint mi (gondoljunk csak arra, hogy egyet köhint a gyerek, és ő már rohanna vele az orvoshoz).
Tudom, hogy vannak sokan olyanok is, akik nem ilyenek. De válhatnak ilyenné, ha akarnak és ha segítünk nekik. Szelíden, szeretettel, elfogadással és nem követelőzéssel, hisztivel és fenyegetőzéssel. És azt se felejtsük el, hogy még mindig sok férfi fejében az van, hogy az ő dolga: “szigorúnak lenni, hazahozni a pénzt, biztosítani az anyagi hátteret”. Ezen az évszázadok során beépült mintán még akkor is nehéz változtatni, ha az élet úgy hozza, hogy Apa marad otthon GYED-em, vagy mert anyának jobban fizető munkahelye van, vagy mert egyáltalán anyának van munkahelye. Számukra ez sokszor az önértékelésüket ássa alá. Meg kell tanítanunk nekik, hogy nem csak anyagi támaszként számítunk rájuk, hanem érzelmi háttérként is. És nem csak mi, hanem az apró csimota/csimoták is.
Hiszen ha kamaszkorban is részei akarnak lenni a gyermekük életének, akkor azt babakorban kell elkezdeni. 🙂
További szép napot! 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: