Visszatérés

Igen, tudom. Már megint több, mint egy hónapja nem hallottatok felőlem semmit. Mentségemül szolgáljon, hogy közben folyamatosan zajlanak az események minden téren. 

A cím több dolgot is jelent most.

1. Igyekszem megint jelen lenni rendszeresen a blogon. Tényleg. 🙂 De ez a “legkönnyebb”.
2. Visszatérek a munka világába. Bizony! Kicsi lánykám három éves lesz, így megyek vissza dolgozni. Őszintén szólva, már várom. Nagyon jó volt itthon lenni és látni, hogyan fejlődik napról napra az én kis hercegnőm, de egyrészt én már kevés vagyok neki (ezt már régóta tudom, így tettünk is az ügy érdekében), másrészt már hiányzik a munkám. 
3. Lesz még egy visszatérés, igaz, csak ideiglenesen. Néhány hónapra vissza költözünk párom szüleihez, míg a házunk elkészül.

És miért írtam le mindezt? Mert mindegyik sok kihívást, feszültséget, izgalmat hoz magával.

Az első azért, mert nem olyan egyszerű ám minden alkalommal, mondjuk hetente saját kútfőből új és érdekes témákról írni. Néha szükségem lenne a segítségetekre, hogy mi is az, ami érdekel, amivel kapcsolatban kérdéseitek vannak. (Igen, ez itt egy felhívás keringőre, hogy vagy itt hozzászólásban vagy a facebook-oldalon kérdezzetek. 🙂 )

A második azért, mert három év hosszú idő, és kíváncsi vagyok, a képességeim milyen állapotban vannak. Ezen kívül a munkahelyemen változások is várhatók, amiknek irányával nem vagyok tisztában. Ez azért komoly feszültséget jelent még akkor is, ha tudom, hogy a munkámat a tőlem telhető legjobban igyekszem végezni.

A harmadik pedig azért, mert ilyen helyzetben mindig kérdés, hogy vajon milyen szerepbe kerülünk a hazaköltözéssel: maradunk önálló felnőttek, akik kölcsönösen alkalmazkodnak egymáshoz, vagy visszakerülünk gyerekszerepbe. (Erről már írtam itt.)

Minden visszatérés érzelmeket generál: előjönnek a kellemes vagy a rossz emlékek, felmerülnek vélt vagy valós elvárások, félelmek. Néha új helyzetekhez kell alkalmazkodni, néha a régi helyzeteket kell új, friss nézőpontból felülvizsgálni. Mindegyik erős érzelmi reakciókkal járhat. Fontos, hogy ezeket engedjük meg magunknak, éljük meg és próbáljunk odafigyelni rájuk, hiszen sokat segíthetnek a megoldásokban.

További szép napot! 🙂