Egyik barátnőméknél kitört a harmadik világháború!
Mondanom sem kell, Borcsa igazán talpraesett, mindent megoldó csajszi. Sokat van kettesben a kis totyogóval, aki mindenben segíteni akar: Bogi egy ízi-vérig nőci a vagányabbik fajtából. Már két évesen is. Ennek megfelelően néha anya idegeire megy, amin az sem segít, hogy apa későn hazajáró a munkája miatt. És itt jön a bökkenő.
Bogi imádja az apját, ha hazaér, az első dolga, hogy rávesse magát és bezsebelje az első puszit és egy hatalmas ölelést. Mivel nyár van, Borcsa úgy gondolta, igazán kikapcsolódhatnának családilag, csak hármasban, mert erre gyakorlatilag a kisasszony megszületése illetve fogantatása óta nem volt lehetőség. Az okokat hagyjuk, most lényegtelenek.
Jön az este, gyerek elaltatva, esti összebújás apával. Borcsa megpróbálja felvezetni a témát, melynek különleges apropóját az ismerősök nyaralásán kívül az adja, hogy családilag elmennek barátokhoz, ahol a fiúk horgászni fognak, a lányok meg “majd lefoglalják magukat valamivel”. Kérdés lényege, ha erre tud időt szakítani, tudna-e a családra is, mert Bogi még nem volt lubickolni, mióta megszületett. És itt nem az esti nagy pancsizásokra kell gondolni. Erre jön apa azzal, hogy két hónapot is végigdolgozott szombatokkal, és igenis, neki is hiányzik a család, és “de hát elmentünk kirándulni is” (Borcsa közbeszól, hogy több hetes könyörgés után). De apa úgy látszik, nem érti a lényeget: HÁRMASBAN, családilag.
Pedig Borcsa nem tengerparti sokcsillagos nyaralásra vágyik! Dehogyis! Csak nyugisan, közösen eltöltött időre. Amikor nem kell azon agyalnia, hogy holnapra mit főzzön, hogy legyen belőle másnapra is, mikor és hogyan készítse össze élete párjának a másnapi elemózsiát, esetleg a ruháját, hogy ne hagyjon itthon valamit, ha véletlenül a munkája miatt nem tud hazajönni. De apa ezt nem érti.
Nem érti, hogy ha egész nap otthon van Borcsa és még ráadásul a neten is lóg, miközben a gyermek éppen kortársakkal üti el az időt fél napig egy családi napköziben, akkor mi baja van. Ja, hogy közben háztartást vezet, és a házimunka 90%-át csak akkor tudja megcsinálni, amikor egyedül van otthon? És a barátok mind messze vannak? És nem is igazán tudja, mi is az az én-idő? Mert mindig talál valami tennivalót? És még fogyott is? Ja, persze, mert nem eszik egyedül, apával meg már nem, mert későn ér haza.
Szóval, Borcsa kiakadt. Nagyon. Apa meg nem érti. Azért remélem, lesz olyan megoldás, amiből jól jönnek ki ők ketten. A kis harmadik érdekében.
További szép napot! 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: