1.0Együtt és egymás melletthttps://eletszeru.cafeblog.huSzabó Eszterhttps://eletszeru.cafeblog.hu/author/szabo-e81gmail-com/<p>Ez egy rendkívül kényes kérdés, és nem mindegy, hogy az élet mely területén tesszük fel.</p> <p>Ha a mostani marketing trendeket vizsgáljuk, ott egyértelmű "<em>igen</em>" a válasz, hiszen ez segíthet abban, hogy vevőket szerezzünk és megtartsunk. Az emberi kapcsolatokban azonban ez nem mindig célravezető. Sőt!</p> <p>Hány olyan embert ismertek, aki mindig mindenkinek segít, ad, akit még éjjel kettőkor is ki lehet ugrasztani az ágyból, hogy hazavigyen vagy csak elsírhasd neki a bánatod, de amikor neki lenne szüksége segítségre, hirtelen mindenkinek nagyon fontos dolga akad? <br />Van, aki néhány ilyen pofon után befelé fordul, senkinek sem segít többet. Ennek következményeképpen aztán egy idő után teljesen magára marad, megkeseredik, és többet nem lehet vele valódi kapcsolatot kialakítani. <br />A másik véglet ugyanilyen szélsőség: továbbra is megy minden ugyanúgy, miközben egyre magányosabbnak érzi magát. Ugyanakkor nem mer nemet mondani, mert fél attól, hogy akkor még azt a kevés "barátját" is elveszíti, akik néha-néha mégiscsak segítenek neki. </p> <p>Persze, olyan is lehet, akit nem zavar, hogy ő folyton csak ad, de én eddig még nem találkoztam olyan emberrel, akiben egy idő után fel nem lángolt volna a viszonzatlanság miatti harag.</p> <p>A barátság is csak akkor az igazi, ha a kölcsönösségen alapul: ez nem a folyamatos méricskélést jelenti, mert nem mindenkinek ugyanarra van  szüksége, de akkor leszünk képesek ismételten adni, ha néha kapunk is. Adhatunk néha többet úgy, hogy kevesebbet kapunk vissza, de ez - ideális esetben - máskor fordítva lesz.</p> <p>Fontos, hogy tudjunk "nem"-et mondani, mert ezzel leszünk képesek önmagunk védelmére. Az önzés nem feltétlenül rossz dolog, csak az nem mindegy, mennyire vagyunk azok. Nem a minőség, hanem a mennyiség számít. ;)</p> <p>További szép napot! :)</p>rich