1.0Együtt és egymás melletthttps://eletszeru.cafeblog.huSzabó Eszterhttps://eletszeru.cafeblog.hu/author/szabo-e81gmail-com/<p>Már többször is beszéltünk az elfogadásról, önmagunk szeretetéről és arról, hogy másoktól is azt kapjuk, amit magunknak adunk. De hogyan is működik ez?</p> <p>Ahhoz, hogy el tudjuk fogadni magunkat, igyekeznünk kell minél jobban megismerni magunkat: a lelkünket és a testünket egyaránt. Ha a megismerés megvan, jöhet az elfogadás. Igen, a testünket is el kell fogadnunk. Úgy, ahogy van. <strong>DE!</strong> Ezen nem azt értem, hogy ha túlsúlyosak vagyunk, akkor mondjuk azt, hogy "<em>ááá, anyám/apám is ilyen volt, úgysem tudok rajta változtatni</em>". Meg kell próbálnunk tenni azért, hogy egészségesebb testben éljünk, ezért fontos a megfelelő étkezés és a rendszeres mozgás. A <strong>lényeg</strong>, hogy ha a család eleve gömbölyded formákkal van ellátva, akkor ne akarjunk nádszál-karcsúak lenni! Megpróbálhatjuk valamelyest átformálni a testünket, de kínzások nélkül.</p> <p>Sokan vagyunk, akiket az ég az átlagnál kicsit gömbölyűbbnek teremtett: van mellünk, van fenekünk, van egy kis hasunk. Lehet, hogy épp görbe az orrunk. Vagy nem olyan az állunk, amilyet szeretnénk. Vagy X-lábaink vannak. Szerintem a sort a végtelenségig tudnánk folytatni. :) De akkor is ebben a testben kell élnünk. Ha utáljuk, attól senkinek nem lesz jobb: nekünk azért nem, mert a tükörbe nézve mindig csak a hibákat fogjuk megtalálni, a környezetünknek meg azért nem, mert nem reális képet kapnak rólunk, mert azt közvetítjük, hogy mi "<em>milyen rondák vagyunk, ezért nem lehet minket szeretni</em>". És ők nem is fognak minket úgy szeretni, ahogy azt mi szeretnénk.</p> <p><strong>Nem kell mindenbe belenyugodni!</strong> A cél az, hogy ha belenézünk a tükörbe, ne utálatot érezzünk, hanem eljussunk odáig, hogy "i<em>gen, én ilyen vagyok, vannak hibáim, nem vagyok tökéletes, de van sok-sok erényem is</em>". Ez nem egyszerű feladat. A legtöbb embernek <strong>ez kőkemény munka</strong>! Mert olyan dolgokat kell átformálnunk magunkban, amiket sok esetben otthonról kaptunk: szüleink, nagyszüleink jó szándékúnak szánt megjegyzései: "<em>ne vegyél fel miniszoknyát, mert erősek a combjaid</em>", "<em>ne fogd össze a hajad, mert akkor látszik, hogy elállnak a füleid</em>" - hogy csak néhány enyhébb megjegyzést említsek. Ezeket nem egyszerű levetkőzni, mert gyakran egészen kicsi korunktól kezdve hallottuk őket, és emiatt masszívan épültek be a saját magunkról kialakított képünkbe. Ha azonban sikerül tudatosítani magunkban, hogy mik ezek a dolgok, megváltoztathatóvá válnak. Önmagunk megváltoztatása nehéz, de nagyon szép feladat. Csak bátorság és kitartás kel hozzá. (Ugye milyen egyszerűen hangzik? ;) )</p> <p>Ha pedig képessé válunk meg is szeretni például saját gömbölydedségünket, akkor a külvilág egy mosolygós, sokkal kiegyensúlyozottabb személyiséggel fog találkozni, akit értékelni fognak ezért.</p> <p>További szép napot!</p>rich