1.0Együtt és egymás melletthttps://eletszeru.cafeblog.huSzabó Eszterhttps://eletszeru.cafeblog.hu/author/szabo-e81gmail-com/<p>Az előzőekben arról beszéltünk, mi van akkor, ha a család nem igazán tolerálja az oda újonnan érkezőt. Most nézzük meg a másik végletet: mi van akkor, ha vége szakad az ominózus kapcsolatnak?</p> <p>Szerintem többségünk volt már hasonló helyzetben. Nézzük először az egyedül maradó szemszögéből a dolgot:</p> <ul> <li>a korábban biztosnak gondolt világ, jövő felborul,</li> <li>egyedül maradunk kétségek között, hogy mit rontottunk el, vagy</li> <li>egyedül maradunk dühösen, hogy mindent elrontott a másik,</li> <li>nem tudunk mit kezdeni a helyzettel, mert nincs rá megoldási módunk (vagy ha van is, nem biztos, hogy működőképes)</li> <li>szembesülünk a családunkkal, akik vagy tárt karokkal fogadnak és vigasztalnak, vagy rendszeresen az orrunk alá dörgölik, hogy "<em>én/mi megmondtam/megmondtuk</em>".</li> </ul> <p>Ha már van önálló egzisztenciánk (értsd: nem kell szülőkhöz költözni), kicsit könnyebb a helyzet, mert ha nem kérünk mások véleményéből, akkor csak magunkra zárjuk az ajtót (csak óvatosan, azért legyen, akit beengedünk rajta - legalább egy-egy barát), és próbáljuk túlélni részben a veszteséget részben pedig a büszkeségünk sérüléseit.</p> <p>Ha azonban haza kell költöznünk, kicsit bonyolultabb a helyzet. Az "<strong>elég jó család</strong>" meghallgat, ott van, ha szükségünk van rájuk, de összességében hagyja, hogy menjen minden a maga útján. Tulajdonképpen támaszt, mankót adnak nekünk, hogy újból megtanuljunk "egyedül járni".<br />Az a család, aki erre nem képes, jelentősen megnehezítheti a helyzetünket:</p> <p>- lépten-nyomon az orrunk alá dörgölik, hogy ők megmondták,<br />- folyamatosan becsmérelhetik a másikat, azt gondolván, nekünk ettől könnyebb lesz (pedig nem, mert ez csak a bizonytalanságunkat növeli tovább),<br />- nem veszik tudomásul, hogy időre van szükségünk a helyzet feldolgozásához, és mindenáron sürgetnek ("<em>keress már mást</em>", "<em>felejtsd már el azt a ....t</em>", "<em>hagyd már abba a búslakodást</em>")<br />- nem lehet nekik elmondani semmit, mert nem meghallgatnak, hanem azonnal véleményt, ítéletet mondanak vagy tanácsot adnak.</p> <p>Ilyenkor meg kell próbálni továbbra is higgadtnak maradni (ami persze úgysem fog sikerülni :) ), és amennyire lehet, nem foglalkozni velük. Ezt az egészet nekünk kell átélni, feldolgozni a saját tempónkban. Próbáljuk meg ennek megteremteni a lehetőségeit még akkor is, ha nem feltétlenül partner ebben a család, mert csak így válhatunk képessé arra, hogy a tapasztalatainkból tanuljunk.</p> <p>Szeretném, ha segítenétek kicsit: mi az, ami nektek még komoly bili-borulást tud(ott) okozni? Hogyan oldottátok meg? Hátha ezzel segítetek valakinek, aki hasonló helyzetben van, mint amiben ti voltatok.</p> <p>További szép napot! :)</p>rich