1.0Együtt és egymás melletthttps://eletszeru.cafeblog.huSzabó Eszterhttps://eletszeru.cafeblog.hu/author/szabo-e81gmail-com/<p>Most egy elég forró témát járok körül, és gyanítom, lesznek olyanok, akik a bejegyzés felénél be fogják zárni az oldalt, mert elevenükbe vág. De talán lesznek olyanok is, akik elgondolkodnak.</p> <p>Tehát: nőként azt gondolom, hogy több nő együtt nem képes normálisan együtt dolgozni, élni, létezni. És ezt már kamaszkorom óta így gondolom. (Az már elég régen volt. :) ) De nem volt olyan tábor, ahol ne lett volna a lányok között kisebb-nagyobb csetepaté, sírás vagy dráma. Tréfásan azt szoktam mondani, hogy ha csak nők élnének a földön, akkor már csak egy nő élne, mert kinyírták volna egymást.</p> <p>Mi nők hajlamosak vagyunk mindent túlbonyolítani, túlagyalni, túlkomplikálni. Emiatt sokszor olyan dolgokat is tulajdonítunk a másiknak, amit ő egyáltalán nem gondol. de ha a szájába adjuk a szavakat, vagy a viselkedésünkkel kiprovokáljuk, bizony, könnyen előfordulhat, hogy a gondolatunk önbeteljesítő jóslattá válik. És akkor jön az "<em>ugye, én megmondtam ...</em> " kezdetű monológ, aminek az a végkicsengése általában, hogy mindenről a másik tehet, és mi szegény, szenvedő, ártatlan bárányok vagyunk. Ismerős helyzet? :)</p> <p>Ez azért van, mert azt hisszük, hogy tudunk a másik gondolataiban olvasni. Mert minden egyes rezdülésre túlérzékenyen reagálunk a saját állapotunktól függően. De ezen lehet változtatni, ha akarunk. A kérdés csak az, hogy <strong>valóban akarunk-e?</strong></p> <p>Mert ha változtatunk, akkor képessé válhatunk arra, hogy a másikat <strong>igazán </strong>megértsük. És nem úgy, hogy a mi gondolatainkat képzeljük az ő fejébe, hanem úgy, hogy <em>magunkat képzeljük az ő helyébe!</em> Lényeges a különbség. Mert ilyenkor az első és legfontosabb lépés, hogy először megpróbáljuk elképzelni, hogy ő nagyjából milyen helyzetben érezheti magát. És azért csak nagyjából, mert ne tudhatunk róla mindent, nem ismerhetjük minden rezdülését. De ha már idáig eljutunk, sokkal kisebb eséllyel fogjuk a saját "hülyeségeinket" az övének gondolni. És ez már fél siker. :)</p> <p>Ha idáig eljutunk, kilépünk az ördögi körből, és a kapcsolatainkban jelentős változások fognak bekövetkezni. Amiből mindenki csak jól jöhet ki, ha ez a változás valóban az elfogadáson alapul.</p> <p>További szép napot! :)</p> <p> </p> <p> </p>rich