<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Együtt és egymás mellett</provider_name><provider_url>https://eletszeru.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Szabó Eszter</author_name><author_url>https://eletszeru.cafeblog.hu/author/szabo-e81gmail-com/</author_url><title>Energiavámpírok</title><html>&lt;p&gt;Róluk is már olyan sokan és sokat írtak, hogy először azt gondoltam, kihagyom a témát. De aztán annyiszor szembesültem vele, hogy a közvetlen környezetünkben egyre több van belőlük, hogy nem hagyhatom szó nélkül. &lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Sok helyen olvastam azt, hogy kerüljük el az ilyen embereket, mert csak hátráltatnak minket. (Akik mindig panaszkodnak, akik mindig mindenben a rosszat látják, akik mellett pár perc alatt elfáradunk.) De mi van akkor, ha ez az ember az egyik szülőnk, a gyerekünk, a párunk, a testvérünk???&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Ha ilyen párt választottunk magunknak, gondoljuk végig, vajon mi nem voltunk-e abban az időben hasonlóak? Esetleg nem vagyunk-e még most is azok? Hiszen már kémiából is megtanultuk anno: &quot;hasonló a hasonlóban szeret oldódni&quot;. :) Ha ezen túl vagyunk, és nemleges a válaszunk, akkor gondolkodjunk el azon, hogy hogyan lehet a kapcsolatunkat úgy formálni, alakítani, hogy a másik képes legyen kilépni ebből az állapotból. Nem, ne akarjunk azonnal elválni. Az csak a végső, utolsó megoldás ebben az esetben.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;A testvérünk is kerülhető, ha nagyon muszáj. Bár nem túl szerencsés megoldás. Itt is hasonlóképpen segíthetünk (de csak nagyon finoman), mint a párunk esetében. Igen, tudom, hogy azt mondtam, hogy ha nem kérnek segítséget, ne adjunk, de mégiscsak együtt kell élnünk valahogy. És ezt a helyzetet meg lehet oldani így is.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;A gyermekünknél a példamutatással mutathatunk utat. De ha ő már energiavámpírrá vált, ismételten el kell gondolkodnunk, hogy vajon nem tőlünk tanulta-e.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;A szülő igazán nehéz eset. Erőszakkal ő sem megváltoztatható, de a jó példa itt is lehet ragadós. Finoman, érzéssel. &lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Ha pedig nem hajlandó változni, akkor bele kell nyugodnunk, hogy így látja a világot. A legfontosabb minden ilyen esetben az elfogadás. Ha ez megvan, akkor nem fogunk idegeskedni a következő beszólásán, akkor képesek leszünk a pozitív megjegyzéseit is észrevenni, mert azért az is akad a sok negatív között, higgyük el. :)&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;További szép napot! :)&lt;/p&gt;</html><type>rich</type></oembed>