<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Együtt és egymás mellett</provider_name><provider_url>https://eletszeru.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Szabó Eszter</author_name><author_url>https://eletszeru.cafeblog.hu/author/szabo-e81gmail-com/</author_url><title>Problémamegoldási módok</title><html>&lt;p&gt;Nézzük meg, milyen megoldási módjaink vannak általában, és hogy ezek vajon mennyire hatékonyak.&lt;/p&gt;
&lt;ol&gt;
&lt;li&gt;&lt;strong&gt;&lt;em&gt;Hárítás&lt;/em&gt;&lt;/strong&gt; - Inkább nem is foglalkozunk vele. Ennek számos módja létezik, például kerüljük az adott helyzetet, nem beszélünk róla. A legnagyobb probléma ezzel, hogy ettől még a probléma ott van, létezik, meggátol minket bizonyos dolgokban. Ha így teszünk, azzal csak ártunk magunknak. Nem csak a probléma megmaradásával. Ilyenkor az önértékelésünk is súlyosan sérül, hiszen tudat alatt (de akár tudatosan is) szembesülünk a saját tehetetlenségünkkel. Emiatt vádolhatjuk is magunkat, ami aztán teljesen meggátolja a probléma megoldását, mert nem arra koncentrálunk.&lt;/li&gt;
&lt;li&gt;&lt;strong&gt;&lt;em&gt;Panaszkodás&lt;/em&gt; &lt;/strong&gt;- Két részre bontanám: Az &lt;strong&gt;egyik&lt;/strong&gt;, amikor újból és újból, mindenkinek elmondjuk, hogy mi milyen szerencsétlenek vagyunk, de ettől érdemi változás nem következik be. Rosszabb esetben kívülről várjuk a megoldást, de ha valaki javasol valamit, akkor azt ilyen meg olyan meg amolyan okokból elvetjük. A &lt;strong&gt;másik&lt;/strong&gt;, amikor ugyan elpanaszoljuk búnkat-bánatunkat, de aztán figyelmesen meghallgatjuk a másik véleményét. (Aki remélhetőleg nem általánosságokat fog mondani, hanem valóban a véleményét.) Sőt, meg is próbáljuk azt, amit mond. Ennek még pozitívabb verziója, amikor a panaszkodással a problémával kapcsolatos érzelmek ereje csökken, és képessé válunk arra, hogy a problémát kicsit hidegebb fejjel megvizsgáljuk. &lt;/li&gt;
&lt;li&gt;&lt;strong&gt;Érzelmek átélése, tudatosítása&lt;/strong&gt; - Ez talán a legjobb. Ilyenkor általában nincs szükségünk más segítségére. Ha mégis, akkor sem a panaszkodás érzelmileg túlfűtött állapotát választjuk, hanem megpróbáljuk a problémához kapcsolódó érzelmeinket tudatosítani, megfogalmazni, átélni. Ige, fontos, hogy át is éljük, mert különben ott maradnak bennünk, és a későbbiekben gátolhatnak minket a hasonló helyzetek felismerésében. Ilyenkor vagyunk a leginkább képesek arra, hogy &quot;körbejárjuk&quot; a problémát és fogást keressünk rajta. Nem egyszerű, de nem is lehetetlen idáig eljutni. Fontos, hogy képesek legyünk magunkra figyelni, megfogalmazni az érzéseinket, gondolatainkat. Ennél a megoldási módnál sokat tud segíteni az is, ha leírjuk akár magát a problémát, akár a lehetséges megoldási módokat.&lt;/li&gt;
&lt;/ol&gt;
&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;A probléma megoldásához a legfontosabb dolog, hogy képesek legyünk az érzelmeinkkel is foglalkozni, megfogalmazni, átélni, különben a megoldás sokkal nehezebb vagy éppen lehetetlenné válik. &lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Ha van még olyan módszer ami bevált, örülnék, ha megosztanád, hátha másnak is segíthet. Köszönöm.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;További szép napot! :)&lt;/p&gt;</html><type>rich</type></oembed>