1.0Együtt és egymás melletthttps://eletszeru.cafeblog.huSzabó Eszterhttps://eletszeru.cafeblog.hu/author/szabo-e81gmail-com/<p>Manapság már mindennaposak azok a családok, ahol a két összekerülő felnőttnek már van(nak) gyermeke(i) a korábbi kapcsolatából. Ilyenkor nem csak az a nehéz, hogy a gyerekek elfogadják az új társat, hanem össze kell csiszolódniuk a leendő testvérükkel is. Ez nehéz, mert más-más környezetből jöttek, mást láttak otthon, más szabályok szerint éltek, és ezeknek a megváltoztatását nehéz elviselni, elfogadni. Hogy amit eddig esetleg lehetett, azt most már nem, vagy amire eddig esetleg nem volt szabály, arra most hirtelen lesz. </p> <p>Ezek a konfliktusok megviselik a felnőtteket is, akiknek így gyakran kétszer annyi nehézséggel kell szembenézniük. Mert valljuk be, a gyermekünk érdeke gyakran kerül a miénk elé. Ami nem biztos, hogy mindig, minden esetben jó és jogos, de így van. </p> <p>Ilyenkor kiemelten fontos, hogy a problémákat megbeszéljék a családtagok. Meg kell próbálni higgadtnak maradni, mindenkinek a véleményét meghallgatni, ösztönözni arra, hogy elmondják az érzéseiket. Lényeges, hogy mindenkinek joga van dühösnek és csalódottnak lenni. Néha szükség lehet arra, hogy segítsünk a másiknak megfogalmazni az érzéseit, és megkérdezni, hogy mi jól látjuk-e. Nem szabad senkinek a rossz érzését figyelmen kívül hagyni, de meg kell fogalmazni, hogy most ez a közösség a MI családunk, ebben kell megtalálnia mindenkinek a helyét. Segítsünk, hogy sikerülhessen, és hihetetlen élményekben lehet részünk.</p> <p>További szép napot!</p>rich