1.0Együtt és egymás melletthttps://eletszeru.cafeblog.huSzabó Eszterhttps://eletszeru.cafeblog.hu/author/szabo-e81gmail-com/<p>Vajon hányan kezdünk így bele egy kapcsolatba? Mert az elején még nem olyan zavaró, hogy folyton a haverjaival lóg, mert neki is kell a magánélet. Nem olyan zavaró, hogy mindent megbeszél az édesanyjával, mert de jó, hogy ilyen jó a kapcsolatuk. Nem olyan nagy gond, hogy néha kicsit többet iszik, majd ha többet leszünk együtt, biztos kevesebbet fog. Nem baj, hogy úgy viselkedik, mint egy lökött tini, majd később megkomolyodik.</p> <p>Csak egy baj van: ha most is a haverjaival ló, akkor is azokkal fog, amikor szükség lenne a segítségére otthon. <br />Ha mindent megbeszél az édesanyjával, van rá esély, hogy a párját kihagyja a komoly döntésekből. <br />Ha kicsit többet iszik, később valószínűleg még többet fog. <br />Ha most komolytalan felnőtt, akkor valószínűleg később sem lesz képes komoly, felelősségteljes döntéseket hozni.</p> <p>És nem, ezen nem változtat sem a házasság, sem az első, sem a második vagy többedik gyerek. Csak akkor változhat meg, ha ő maga is problémának érzi és szeretne rajta változtatni, Akkor sem lesz egyszerű, de legalább esély van már rá. </p> <p>Nehéz ezt a gondolatot elengedni, de nagyban megkönnyítjük a dolgunkat, ha a párunkat úgy fogadjuk el, ahogy van, tudomásul vesszük, hogy vannak hibái, és nem bízunk abban, hogy "majd a mi kedvünkért" megváltozik. És a kulcsszó az 'elfogadás', nem pedig a 'lenyelés'.</p> <p>Mit gondoltok erről? Találkoztatok már ellenpéldával, ahol csak a pár kedvéért megváltozott a másik? Tartósan? </p> <p>További szép napot!</p>rich