M\u00e1r t\u00f6bbsz\u00f6r is besz\u00e9lt\u00fcnk az elfogad\u00e1sr\u00f3l, \u00f6nmagunk szeretet\u00e9r\u0151l \u00e9s arr\u00f3l, hogy m\u00e1sokt\u00f3l is azt kapjuk, amit magunknak adunk. De hogyan is m\u0171k\u00f6dik ez?<\/p>\r\n
Ahhoz, hogy el tudjuk fogadni magunkat, igyekezn\u00fcnk kell min\u00e9l jobban megismerni magunkat: a lelk\u00fcnket \u00e9s a test\u00fcnket egyar\u00e1nt. Ha a megismer\u00e9s megvan, j\u00f6het az elfogad\u00e1s. Igen, a test\u00fcnket is el kell fogadnunk. \u00dagy, ahogy van. DE!<\/strong> Ezen nem azt \u00e9rtem, hogy ha t\u00fals\u00falyosak vagyunk, akkor mondjuk azt, hogy \"\u00e1\u00e1\u00e1, any\u00e1m\/ap\u00e1m is ilyen volt, \u00fagysem tudok rajta v\u00e1ltoztatni<\/em>\". Meg kell pr\u00f3b\u00e1lnunk tenni az\u00e9rt, hogy eg\u00e9szs\u00e9gesebb testben \u00e9lj\u00fcnk, ez\u00e9rt fontos a megfelel\u0151 \u00e9tkez\u00e9s \u00e9s a rendszeres mozg\u00e1s. A l\u00e9nyeg<\/strong>, hogy ha a csal\u00e1d eleve g\u00f6mb\u00f6lyded form\u00e1kkal van ell\u00e1tva, akkor ne akarjunk n\u00e1dsz\u00e1l-karcs\u00faak lenni! Megpr\u00f3b\u00e1lhatjuk valamelyest \u00e1tform\u00e1lni a test\u00fcnket, de k\u00ednz\u00e1sok n\u00e9lk\u00fcl.<\/p>\r\n Sokan vagyunk, akiket az \u00e9g az \u00e1tlagn\u00e1l kicsit g\u00f6mb\u00f6ly\u0171bbnek teremtett: van mell\u00fcnk, van fenek\u00fcnk, van egy kis hasunk. Lehet, hogy \u00e9pp g\u00f6rbe az orrunk. Vagy nem olyan az \u00e1llunk, amilyet szeretn\u00e9nk. Vagy X-l\u00e1baink vannak. Szerintem a sort a v\u00e9gtelens\u00e9gig tudn\u00e1nk folytatni. :) De akkor is ebben a testben kell \u00e9ln\u00fcnk. Ha ut\u00e1ljuk, att\u00f3l senkinek nem lesz jobb: nek\u00fcnk az\u00e9rt nem, mert a t\u00fck\u00f6rbe n\u00e9zve mindig csak a hib\u00e1kat fogjuk megtal\u00e1lni, a k\u00f6rnyezet\u00fcnknek meg az\u00e9rt nem, mert nem re\u00e1lis k\u00e9pet kapnak r\u00f3lunk, mert azt k\u00f6zvet\u00edtj\u00fck, hogy mi \"milyen rond\u00e1k vagyunk, ez\u00e9rt nem lehet minket szeretni<\/em>\". \u00c9s \u0151k nem is fognak minket \u00fagy szeretni, ahogy azt mi szeretn\u00e9nk.<\/p>\r\n Nem kell mindenbe belenyugodni!<\/strong> A c\u00e9l az, hogy ha belen\u00e9z\u00fcnk a t\u00fck\u00f6rbe, ne ut\u00e1latot \u00e9rezz\u00fcnk, hanem eljussunk od\u00e1ig, hogy \"igen, \u00e9n ilyen vagyok, vannak hib\u00e1im, nem vagyok t\u00f6k\u00e9letes, de van sok-sok er\u00e9nyem is<\/em>\". Ez nem egyszer\u0171 feladat. A legt\u00f6bb embernek ez k\u0151kem\u00e9ny munka<\/strong>! Mert olyan dolgokat kell \u00e1tform\u00e1lnunk magunkban, amiket sok esetben otthonr\u00f3l kaptunk: sz\u00fcleink, nagysz\u00fcleink j\u00f3 sz\u00e1nd\u00e9k\u00fanak sz\u00e1nt megjegyz\u00e9sei: \"ne vegy\u00e9l fel miniszokny\u00e1t, mert er\u0151sek a combjaid<\/em>\", \"ne fogd \u00f6ssze a hajad, mert akkor l\u00e1tszik, hogy el\u00e1llnak a f\u00fcleid<\/em>\" - hogy csak n\u00e9h\u00e1ny enyh\u00e9bb megjegyz\u00e9st eml\u00edtsek. Ezeket nem egyszer\u0171 levetk\u0151zni, mert gyakran eg\u00e9szen kicsi korunkt\u00f3l kezdve hallottuk \u0151ket, \u00e9s emiatt massz\u00edvan \u00e9p\u00fcltek be a saj\u00e1t magunkr\u00f3l kialak\u00edtott k\u00e9p\u00fcnkbe. Ha azonban siker\u00fcl tudatos\u00edtani magunkban, hogy mik ezek a dolgok, megv\u00e1ltoztathat\u00f3v\u00e1 v\u00e1lnak. \u00d6nmagunk megv\u00e1ltoztat\u00e1sa neh\u00e9z, de nagyon sz\u00e9p feladat. Csak b\u00e1tors\u00e1g \u00e9s kitart\u00e1s kel hozz\u00e1. (Ugye milyen egyszer\u0171en hangzik? ;) )<\/p>\r\n Ha pedig k\u00e9pess\u00e9 v\u00e1lunk meg is szeretni p\u00e9ld\u00e1ul saj\u00e1t g\u00f6mb\u00f6lydeds\u00e9g\u00fcnket, akkor a k\u00fclvil\u00e1g egy mosolyg\u00f3s, sokkal kiegyens\u00falyozottabb szem\u00e9lyis\u00e9ggel fog tal\u00e1lkozni, akit \u00e9rt\u00e9kelni fognak ez\u00e9rt.<\/p>\r\n Tov\u00e1bbi sz\u00e9p napot!<\/p>","type":"rich"}