Igen, tudom. M\u00e1r t\u00fal vagyunk rajta. De m\u00e9gis.<\/p>\r\n
Id\u00e9n m\u00e1r nem el\u0151sz\u00f6r voltam a l\u00e1nyom any\u00e1k napi \u00fcnneps\u00e9g\u00e9n, de id\u00e9n el\u0151sz\u00f6r \u00f6lt\u00f6z\u00f6tt a dr\u00e1g\u00e1m \u00fcnnepl\u0151be (\u00e9rtsd: fekete szoknya-feh\u00e9r bl\u00faz). \u00c9s ebben volt valami nagyon komoly.<\/p>\r\n
Nem csak az, hogy imm\u00e1ron ovis, \u00e9s ezzel megint l\u00e9pt\u00fcnk egy nagyot. Ez is. De sokkal ink\u00e1bb az, hogy a fejl\u0151d\u00e9s megy tov\u00e1bb a maga \u00fatj\u00e1n, ak\u00e1r akarjuk, ak\u00e1r nem. \u00c9s nem csak a gyerek\u00fcnk fejl\u0151dik, hanem vele egy\u00fctt mis is. \u00c1talakulnak a kapcsolataink: el\u0151sz\u00f6r, amikor pocakosak lesz\u00fcnk, azt\u00e1n amikor megsz\u00fcletik szem\u00fcnk f\u00e9nye. De k\u00e9s\u0151bb j\u00f6n a k\u00f6z\u00f6ss\u00e9g, az ovis, iskol\u00e1s bar\u00e1tok, a sz\u00fcl\u0151t\u00e1rsak. \u00c9s fejl\u0151d\u00fcnk. Csak az nem mindegy, hogyan \u00e9s merre.<\/p>\r\n
Bizony, figyeln\u00fcnk kell magunkra is, mert a gyerek nem a tan\u00edt\u00f3 sz\u00f3b\u00f3l, hanem a p\u00e9ld\u00e1b\u00f3l tanul: ha otthon szidjuk a pedag\u00f3gust vagy a sz\u00fcl\u0151t\u00e1rsat, esetleg a gyerekt\u00e1rsat, ezt \u0151 mag\u00e1val viszi, \u00e9s \u00edgy is fog hozz\u00e1\u00e1llni az adott szem\u00e9lyhez. Pedig mi mindig azt mondtuk hogy el kell fogadni a m\u00e1sikat! \u00dagy, ahogy van. Vajon mi is el tudjuk fogadni? M\u00e9g akkor is, ha egy\u00e1ltal\u00e1n nem \u00e9rt\u00fcnk egyet bizonyos dolgaival?<\/p>\r\n
Azt hiszem, anyak\u00e9nt egy\u00e9bk\u00e9nt is sokall elfogad\u00f3bbak vagyunk, legal\u00e1bbis ami a kis csal\u00e1dunkat illeti. De ezt ki kell tudnunk terjeszteni, hogy a gyermek\u00fcnk azt l\u00e1ssa, hogy igenis, akkor is el lehet fogadni a m\u00e1sik v\u00e9lem\u00e9ny\u00e9t, ha \u00e9n nem is \u00e9rtek egyet vele. \u00c9s ett\u0151l m\u00e9g nem kell megszak\u00edtani a m\u00e1sikkal minden kapcsolatot.<\/p>\r\n
Anyak\u00e9nt hiszem, hogy mi tan\u00edtjuk meg a gyermek\u00fcnknek az emberekhez val\u00f3 hozz\u00e1\u00e1ll\u00e1st. \u00c9s ha nem \u00fagy viselked\u00fcnk, mint amit mondunk, ne is v\u00e1rjuk, hogy a gyerek\u00fcnk sz\u00f3t fog fogadni. Azt fogja csin\u00e1lni, amit l\u00e1t t\u0151l\u00fcnk. Az egyik legd\u00f6bbenetesebb \u00e9lm\u00e9ny a saj\u00e1t szavainkat visszahallani a p\u00e1r \u00e9ves gyerek\u00fcnk sz\u00e1j\u00e1b\u00f3l ugyanazzal a hangs\u00fallyal, mint ahogy mi mondjuk, mik\u00f6zben \"neveli\" a bab\u00e1j\u00e1t vagy a pl\u00fcssj\u00e1t\u00e9kait. Ilyenkor kapunk visszajelz\u00e9st arr\u00f3l, hogy vajon mit is csin\u00e1ltunk eddig. \u00c9s bizony, n\u00e9ha komolyan el kell gondolkodnunk, hogy val\u00f3ban ezt akarjuk\/akartuk-e megtan\u00edtani. Ha nem, akkor ideje magunkba sz\u00e1llnunk, \u00e9s el\u0151sz\u00f6r magunkon v\u00e1ltoztatni<\/em>, majd a gyerekkel is le\u00fclni, \u00e9s megbesz\u00e9lni, hogy mi\u00e9rt is nem j\u00f3, amit csin\u00e1ltunk. Ha megk\u00e9rj\u00fck, \u0151 m\u00e9g figyelmeztetni is fog minket, ha megint elk\u00f6vetn\u00e9nk ugyanazt a hib\u00e1t. :) (Csak ilyenkor legyen annyi \u00f6nuralmunk, hogy nem kiab\u00e1lunk vele, hanem tudom\u00e1sul vessz\u00fck, hogy ezt bizony elrontottuk, \u00e9s megk\u00f6sz\u00f6nj\u00fck a figyelmeztet\u00e9st m\u00e9g akkor is, ha legsz\u00edvesebben ord\u00edtan\u00e1nk. :) )<\/p>\r\n A fejl\u0151d\u00e9s folyamatos, meg\u00e1ll\u00edthatatlan dolog. De figyelj\u00fcnk oda (els\u0151sorban magunkra), hogy val\u00f3ban abba az ir\u00e1nyba haladjon, amit szeretn\u00e9nk.<\/p>\r\n Tov\u00e1bbi sz\u00e9p napot! :)<\/p>","type":"rich"}