Kedves Olvasóm!
Ha még néha-néha idenéztél, hogy született-e új írás, nagyon hálás vagyok neked. Ha pedig még esetleg az értesítést is bekapcsoltad, hogy biztosan ne maradj le egyetlen új bejegyzésről sem, akkor igazán hűséges követőm vagy.
Oka van annak, hogy ennyi ideig nem jelentkeztem, és annak is, hogy miért éppen most.
Eljött az évnek az a napja, amikor az emberek többsége számot vet az eltelt egy évével. Igen, a születésnapra gondolok. Idén újból kiscsaládban ünnepelhetem. Amiről már olvashattál, a ház, a mi kis fészkünk lényegileg elkészült, és márciusban birtokba is vettük. Nem mondom, hogy nem hiányoznak még apróságok (pl. lámpatestek), de minden megvan, ami a hétköznapi életünkhöz kell. Immáron négyen alakítottuk ki a a rutinjainkat, amiben a biztos pont a változás. Mint minden kis- és nagygyermekes családban. Egyelőre még itthon vagyok, de ki tudja, meddig és hogyan. (Nem, nem szándékozom elhagyni az országot. :))
Ebben az egy évben ez volt a legfontosabb: megtalálni magunkat, a saját ritmusunkat. Ehhez mindannyiunknak változnia kellett, de azt hiszem, eddig minden rendben.
Én magam is sokat alakultam:
– megtanultam különbséget tenni számomra lényeges és lényegtelen dolgok között;
– tanulom folyamatosan, hogy hogyan engedjem el a lényegteleneket sajnálkozás, “mi lett volna, ha” nélkül;
– ezzel együtt azt is el kell sajátítanom, hogy a lényeges dolgokat hogyan illesszem be egy már meglévő, és többé-kevésbé működő rendszerbe;
– igyekszem odafigyelni a családom tagjainak szeretetnyelvére, hogy mindig érezzék azt, hogy ott vagyok velük, miközben én magam is próbálok töltődni, megfogalmazni,mire is van szükségem ahhoz, hogy stabil pontként lehessek mellettük. (Ha ehhez az kell, hogy kiszervezzem a takarítást, hát meg fogom tenni. Esküszöm, az életem megrontója. :D)
Ilyenkor jó megállni kicsit, végiggondolni, mi halad jó úton, és mi az, amit még terelgetni, javítani kell.
Lassan pszichológusként is el kell kezdenem gondolkodni, a család életét átszervezni, hogy senki és semmi ne szenvedje kárát, ha visszamegyek dolgozni. Bevallom, most már nagyon várom. Hiányzik, hogy emberekkel dolgozhassak, hogy új területekre evezhessek. De majd ennek is eljön az ideje 🙂
Addig is, ha bármi kérdésetek van, szívesen várom a blog facebook oldalán.
További szép napot! 🙂
Kommentek