Egy facebook-bejegyzés kapcsán olvastam ezt a félmondatot. A bejegyzés olyan emberekről szólt, akik büszkék bizonyos hegekre a testükön.
A hozzászólók jó része egyetértett a bejegyzésben szólókkal, de voltak néhányan, akik azt mondták, hogy nincs miért büszkének lenniük a hegeikre. Főleg azért, mert olyan emlékeket, utakat jelentenek számukra, amiket legszívesebben kihagytak volna az életükből.
Vajon valóban jobb lett volna, hogyha kihagyják az életükből ezeket az utakat és döntéseket? Milyen emberek lennének ezek nélkül? Hol tartanának, ha ezeket elkerülik?
Biztosan nem ott, ahol ma vannak. Mind a fizikai, mind pedig a lelki hegekhez valóban ritkán kapcsolódik pozitív élmény, hiszen a heg azt jelenti, hogy sérültünk. De azt is jelenti, hogy az adott sérülést túléltük! És ez a legfontosabb: a TÚLÉLÉS. Hiszen azt jelzi, hogy elég erősek voltunk ahhoz, hogy a sérülésből meggyógyuljunk, felálljunk, továbbmenjünk. Ezt sokan nem veszik figyelembe. Mert ehhez nézőpontot kell váltani, “szemüveget kell cserélni”. Senkit nem vigasztal meg a mondta, hogy ‘minden rosszban van valami jó‘. Főleg akkor nem, ha nem képes végiggondolni a történteket más szemszögből is. De erre bárki képes! Van, akinek néha kell egy kis külső segítség, hogy máshogy lássa a dolgokat, de a többségképes erre egyedül is.
A fizikai hegek életre szóló mementóként lehetnek velünk (persze csak akkor, ha plasztikai sebész el nem tünteti őket). Minden nap emlékeztetnek minket. De ne csak arra emlékezzünk, hogy hogyan szereztük az adott heget!
Emlékeztessük magunkat arra is, hogy abból a helyzetből is felálltunk, tanultunk, továbbmentünk. Mert erősek voltunk!
További szép napot! 🙂
Kommentek