Ülök a gép előtt, mellettem egy könyv. Nagyon szeretem a könyveket. Akár regény, akár novellás vagy verses kötet. De az utóbbi időben inkább olyan könyveket vettem, amikből tanulhatok. Persze, mindegyik pihen a polcon, mondván, “majd később, ha lesz rá időm, elolvasom”. A kérdés csak az, hogy kit ámítok. És főleg hogy miért.
A határainkon belül minden biztonságos, minden megszokott. Itt tudjuk, mi vár ránk ha így vagy úgy cselekszünk. De egy idő után eljutunk oda, hogy ez így valahogy mégsem jó. Akármilyen kényelmes, valahogy nem a miénk. Mert valami másra vágyunk. Többre. Jobbra. Csak azt nem tudjuk, mire. És sokan már itt feladják. Meg sem próbálják megkeresni, mi az a “más”. Mert akkor mozdulni, tenni kellene. Már ehhez is. Az viszont nehéz. Bizonytalan.
Aztán van, aki elkezd keresni, de itt meg is áll. Begyűjt sok mindent, és ezzel nyugtatja magát, hogy ő “mindent megtett, de hát a körülmények”. És ő is marad a langyos állóvízben.
És van az, aki tesz. Nem csak kideríti, mi az a “más”, amire vágyik, hanem tesz is érte. Eleinte csak kis lépéseket. Mert nehéz. Mert fáj. Mert bizonytalan. De ahogy ráérez az ízére, egyre bátrabbá válik. Egyre inkább úgy alakulnak (?) a körülményei, hogy közeledik a vágyott cél felé. Még akkor is, ha ez szöges ellentéte a korábbiaknak. De rájött, hogy fejlődés akkor van, ha felkavarja az állóvizet, ha kiszáll a langyos pocsolyából. És megteszi, napról-napra. A környezete először értetlenül figyeli, mit művel. “Teljesen elment az esze” – mondják. Aztán ahogy egyre magabiztosabbá válik a becsmérlést felváltja az irigység. Mert ő meg merte tenni azt, amit a többiek nem. Mert lépni, mert váltani, és csak előnyt kovácsolt belőle. “Persze, neki könnyű, mert … ” – mondják. Mert azt már elfelejtik, hogy mennyit tett érte. Akkor, amikor ők csak szimplán bolondnak nézték. Az kiesik a fejükből.
Közben ő, aki már az új életét éli, aminek teljesen természetes részévé vált a változás, a fejlődés, csak mosolyog rajtuk. És segít annak, aki kéri. Aki igazán változtatni akar.
Legyél te a változás! Bízz magadban, merj kísérletezni! Találd meg az utadat! Mert mindenkinek van. Csak nem jön elénk, mint a sárga köves út Dorothy elé. De ugyanúgy varázslatos birodalomba érhetünk.
Gyere, menjünk!
Kommentek