Sokan mondják azt, hogy ők nem tartanak Valentin napot, mert
– amerikai csökevény, én meg magyar vagyok;
– nem csak az évnek egy napján szeretem a párom;
– stb.
Nekik ajánlom figyelmükbe ezt a linket, ahol a külföldi szokásokon kívül le van írva a története, eredete és a magyar vonatkozások is.
De nem ezért akartam írni róla. Hanem azért, mert ebben is benne vannak a kapcsolataink.
Első körön mindenki a szerelmesek ünnepének tartja, miközben egyre inkább jellemző, hogy nagyon jó barátok is küldenek egymásnak Valentin napi képeslapot vagy elmennek együtt valahova. Mert igenis fontos, hogy ápoljuk a barátságainkat. És nem, nem csak ezen a napon! De sokat segít, hogy van alkalom, hogy összejöjjetek. Mert a mai rohanó világban egyre inkább szükség van erre.
És igen, a szerelmet sem csak ezen az egy napon kell “bizonyítani”, de ugyanilyen nap lehet a házassági évforduló. Az is kényszer, kötelező, elvárás, hogy megünnepeljék, és abban sokszor még kevesebb őszinteség van, mint a mai napban.
Azt gondolom, ez is talán nekünk, nőknek fontosabb. Mert nekünk általában fontos, hogy kimutassuk a párunk felé az érzéseinket. Sok férfi ezt nem tudja vagy nem akarja megtenni. Nekik még mindig nehezebb, hiszen él a sztereotípia, hogy “egy erős férfi nem mutatja ki az érzelmeit“. Pedig dehogynem! Számomra erősebb egy férfi, aki fel meri vállalni, hogy nem kőszikla van a szíve helyén, mint az, aki mindent azonos arccal fogad, legyen az jó vagy rossz dolog. Szépen lassan, türelemmel még a legkeményebb szikla is formálható, és meg lehet találni a mélyén a legszebb dolgokat.
Valójában ez is csak egy nap az évből. Amiből még van 364 idén. Köztük néhány ünnepi, de a legtöbbje szürke hétköznap. De alkalmat ad arra, hogy megmutathassuk másoknak, hogy fontosak nekünk. Akár a szerelmünknek, párunknak, barátainknak, gyermekeinknek. Jó alkalom arra, hogy megfogalmazzuk, mit is érzünk a másik iránt. És ami még fontosabb, hogy ki is mondjuk, értésére is adjuk. Mert semmit nem ér, ha mi tudjuk, mennyire fontos számunkra a másik, ha neki erről halvány lila ibolyája sincs! Törődjünk vele! Persze, nem csak egy nap az évben, de ma kiemelten. És biztos vagyok benne, hogy vissza is fogjuk kapni. Lehet, hogy nem ma, de biztosan visszajut hozzánk.
Hát mutassuk meg, mondjuk el, milyen fontosak nekünk! Hadd tudják, hadd örüljenek annak, hogy törődünk velük. 🙂
További szép napot! 🙂
Kommentek