Mindig adj többet?

Ez egy rendkívül kényes kérdés, és nem mindegy, hogy az élet mely területén tesszük fel.

Ha a mostani marketing trendeket vizsgáljuk, ott egyértelmű “igen” a válasz, hiszen ez segíthet abban, hogy vevőket szerezzünk és megtartsunk. Az emberi kapcsolatokban azonban ez nem mindig célravezető. Sőt!

Hány olyan embert ismertek, aki mindig mindenkinek segít, ad, akit még éjjel kettőkor is ki lehet ugrasztani az ágyból, hogy hazavigyen vagy csak elsírhasd neki a bánatod, de amikor neki lenne szüksége segítségre, hirtelen mindenkinek nagyon fontos dolga akad? 
Van, aki néhány ilyen pofon után befelé fordul, senkinek sem segít többet. Ennek következményeképpen aztán egy idő után teljesen magára marad, megkeseredik, és többet nem lehet vele valódi kapcsolatot kialakítani. 
A másik véglet ugyanilyen szélsőség: továbbra is megy minden ugyanúgy, miközben egyre magányosabbnak érzi magát. Ugyanakkor nem mer nemet mondani, mert fél attól, hogy akkor még azt a kevés “barátját” is elveszíti, akik néha-néha mégiscsak segítenek neki. 

Persze, olyan is lehet, akit nem zavar, hogy ő folyton csak ad, de én eddig még nem találkoztam olyan emberrel, akiben egy idő után fel nem lángolt volna a viszonzatlanság miatti harag.

A barátság is csak akkor az igazi, ha a kölcsönösségen alapul: ez nem a folyamatos méricskélést jelenti, mert nem mindenkinek ugyanarra van  szüksége, de akkor leszünk képesek ismételten adni, ha néha kapunk is. Adhatunk néha többet úgy, hogy kevesebbet kapunk vissza, de ez – ideális esetben – máskor fordítva lesz.

Fontos, hogy tudjunk “nem”-et mondani, mert ezzel leszünk képesek önmagunk védelmére. Az önzés nem feltétlenül rossz dolog, csak az nem mindegy, mennyire vagyunk azok. Nem a minőség, hanem a mennyiség számít. 😉

További szép napot! 🙂