Már többször is beszéltünk az elfogadásról, önmagunk szeretetéről és arról, hogy másoktól is azt kapjuk, amit magunknak adunk. De hogyan is működik ez?
Ahhoz, hogy el tudjuk fogadni magunkat, igyekeznünk kell minél jobban megismerni magunkat: a lelkünket és a testünket egyaránt. Ha a megismerés megvan, jöhet az elfogadás. Igen, a testünket is el kell fogadnunk. Úgy, ahogy van. DE! Ezen nem azt értem, hogy ha túlsúlyosak vagyunk, akkor mondjuk azt, hogy “ááá, anyám/apám is ilyen volt, úgysem tudok rajta változtatni“. Meg kell próbálnunk tenni azért, hogy egészségesebb testben éljünk, ezért fontos a megfelelő étkezés és a rendszeres mozgás. A lényeg, hogy ha a család eleve gömbölyded formákkal van ellátva, akkor ne akarjunk nádszál-karcsúak lenni! Megpróbálhatjuk valamelyest átformálni a testünket, de kínzások nélkül.
Sokan vagyunk, akiket az ég az átlagnál kicsit gömbölyűbbnek teremtett: van mellünk, van fenekünk, van egy kis hasunk. Lehet, hogy épp görbe az orrunk. Vagy nem olyan az állunk, amilyet szeretnénk. Vagy X-lábaink vannak. Szerintem a sort a végtelenségig tudnánk folytatni. 🙂 De akkor is ebben a testben kell élnünk. Ha utáljuk, attól senkinek nem lesz jobb: nekünk azért nem, mert a tükörbe nézve mindig csak a hibákat fogjuk megtalálni, a környezetünknek meg azért nem, mert nem reális képet kapnak rólunk, mert azt közvetítjük, hogy mi “milyen rondák vagyunk, ezért nem lehet minket szeretni“. És ők nem is fognak minket úgy szeretni, ahogy azt mi szeretnénk.
Nem kell mindenbe belenyugodni! A cél az, hogy ha belenézünk a tükörbe, ne utálatot érezzünk, hanem eljussunk odáig, hogy “igen, én ilyen vagyok, vannak hibáim, nem vagyok tökéletes, de van sok-sok erényem is“. Ez nem egyszerű feladat. A legtöbb embernek ez kőkemény munka! Mert olyan dolgokat kell átformálnunk magunkban, amiket sok esetben otthonról kaptunk: szüleink, nagyszüleink jó szándékúnak szánt megjegyzései: “ne vegyél fel miniszoknyát, mert erősek a combjaid“, “ne fogd össze a hajad, mert akkor látszik, hogy elállnak a füleid” – hogy csak néhány enyhébb megjegyzést említsek. Ezeket nem egyszerű levetkőzni, mert gyakran egészen kicsi korunktól kezdve hallottuk őket, és emiatt masszívan épültek be a saját magunkról kialakított képünkbe. Ha azonban sikerül tudatosítani magunkban, hogy mik ezek a dolgok, megváltoztathatóvá válnak. Önmagunk megváltoztatása nehéz, de nagyon szép feladat. Csak bátorság és kitartás kel hozzá. (Ugye milyen egyszerűen hangzik? 😉 )
Ha pedig képessé válunk meg is szeretni például saját gömbölydedségünket, akkor a külvilág egy mosolygós, sokkal kiegyensúlyozottabb személyiséggel fog találkozni, akit értékelni fognak ezért.
További szép napot!