Mai teljesítmény- és külsőség-orientált világunkban kiemelt szerepet kap a szép test. De valójában milyen az a “szép test“? Olyan, amit az újságok címlapjain látunk? Olyan, mint a sportolóké? Olyan, mint a kifutókon sétáló modelleké? Valójában mindegyik és egyik sem.
Minden kornak megvolt a maga szépségideálja, gondoljunk csak a Willendorfi Vénuszra, Rubens kerekded modelljeire vagy éppen Twiggy fiús vékonyságára. Ma viszont úgy látom, nincs egy ilyen jól meghatározható forma, emiatt aztán sokan vannak bajban a saját testükkel: anorexia, bulímia, izomdiszmorfia (elsősorban férfiakat érintő betegség, melynek során hiába kidolgozottak az izmaik, mégis túl vékonynak látják magukat), drasztikus fogyókúrák amiket aztán jojó-effektus követ. De vajon miért van ez?
Napjainkban fokozott elvárásként jelenik meg az egészséges étkezés, a megfelelő testmozgás, az izmos test. Valójában ezek teljesen jó dolgok – lennének, ha nem esnénk át a ló túlsó oldalára: ha ezek a mindennapi életünk részét képeznék, és nem életünk céljaként határoznánk meg. Mert valóban: az egészséges étkezés (kinek mi fér bele a pénztárcája szerint) és a rendszeres testmozgás sok betegségtől, problémától megkímélhet minket. De ha már “rágörcsölünk” ezekre, akkor régen rossz.
Olyan elvárásokat közvetít felénk a környezetünk, első körben a média, aminek LEHETETLEN megfelelni. Nem lehetsz fitt anyuka, aki minden nap paleo kajákat rittyent össze, rendben tartja a lakást, mindig mosolygós és tiszta a gyereke és ráadásul szexi feleség. De nem lehetsz macsó sem, aki helytáll a munkahelyén, eljár sportolni, sörözik a haverokkal, mindent megszerel a ház körül és még a gyerekekkel is csak és kizárólag minőségi időt tölt. Ez így mind nem megy!
Mi lehet a megoldás?
Az arany középút. Nem kell mindenből egy kicsi! Abból kell, ami számunkra valóban fontos: lehet ez a család, lehet ez a mozgás, lehet az étkezés, de RANGSOROLJUNK!!! És ezt mindenki maga tudja, hogy mi milyen súllyal esik a mérlegébe. Ha ezt megtanuljuk, egy lépéssel közelebb kerülhetünk önmagunk elfogadásához, hiszen mi leszünk a mérce, és nem az, amit mások elvárnak tőlünk.
További szép napot! 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: