Az a bizonyos éjjeli edény nagyon sok helyzetben, nagyon sok okból borulhat. Én most először arról írnék, hogy mi történik akkor, ha az eddig biztosnak hitt otthon bizonytalanná válik.
A helyzet a következő: adott egy majdnem felnőtt ember, az ő testvére és a szülők, valamint egy ember, aki épp belépni próbál ebbe az életbe, mint delikvensünk partnere. Ugye, mindenki emlékszik még az első bemutatkozás(ok) bizarr forgatókönyvére? Milyen “kellemes” is a családtagok vizslató szeme előtt állni, miközben a párunk épp remekül érzi magát a sajátjaival, és próbál minket megfelelő módon “tálalni”. Ezzel még nincs is akkora gond!
A probléma akkor kezdődik, amikor a kapcsolat folyamán a család olyan dolgokat fedez fel a leendő társban, ami nagyon nem tetszik neki. Ezt sokféleképpen értésünkre adhatják:
– van, aki csak rosszallóan néz,
– van, aki diszkrét megjegyzéseket tesz,
– van, aki négyszemközt megpróbálja megértetni velünk, hogy nem igazán érte egyet a választásunkkal,
– van, aki még szintén négyszemközt, de egyáltalán nem finoman, esetleg nem is személyesen osztja meg velünk a véleményét,
– van, aki a pár előtt finoman próbál célozni a számára nem megfelelő dolgokra, és
– van, aki a fentit finomkodás nélkül teszi.
Mindegyik helyzetben a legnehezebb, hogy aki a családhoz tartozónak érzi magát, nem igazán érti, hogy mi is a többiek baja. Rosszabb esetben észere sem veszi a negatív véleményeket (esetleg nem vesz tudomást azokról). Egy ilyen helyzetben két tűz közé kerülünk: az egyik oldalról ott van a szerelem, vonzódás, kémia és társai, amik a választottunkkal kapcsolatban működnek. A másik oldalon pedig ott áll (ideális esetben) egy olyan család véleménye, akikre az eddigi életünk során számíthattunk, akik támogattak minket döntéseinkben még akkor is, ha nem mindig voltak meggyőződve annak helyességéről. De ha a választottunkat kritikák érik, mi is elbizonytalanodunk. Vagy lázadunk.
Ilyenkor a családnak két lehetősége van
- Elfogadja a döntésünket, és bízik benne, hogy jó vége lesz (rosszabb esetben készülnek arra, hogy majd szükségünk lesz a széles vállukra).
- Ágálnak, és így hol kevésbé, hol jobban megromlik a viszony.
Előbbi esetben (bármi is a végkifejlet) nem vész el az otthoni támogatás, míg a második helyzetben tulajdonképpen “kikerülünk” a család biztonságából. Ezt nagyon nehéz elfogadni, hiszen majdhogynem sarkaiból fordul ki a világ.
Fontos tudni, hogy ilyenkor sem szabad elfelejtenünk, hogy honnan jöttünk: általában bizonyos idő elteltével csitulnak a kedélyek, és ha nem is fogják a szívükbe zárni, azért elfogadják a döntésünket. Ha mégsem, akkor se égessünk fel minden hidat magunk mögött, hiszen nem tudhatjuk, mikor lesz szükségünk egymásra. Próbáljunk meg higgadtak maradni, és ha a kapcsolatunk a párunkkal számunkra jó, akkor az otthon biztonsága valamelyest pótlódik, mert képessé válunk magunk számára megteremteni azt.
További szép napot! 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: