Együtt és egymás mellett

Az a bizonyos éjjeli edény nagyon sok helyzetben, nagyon sok okból borulhat. Én most először arról írnék, hogy mi történik akkor, ha az eddig biztosnak hitt otthon bizonytalanná válik. A helyzet a következő: adott egy majdnem felnőtt ember, az ő testvére és a szülők, valamint egy ember, aki épp belépni próbál ebbe az életbe, mint… Tovább »

Hogy miért most? Mert még közel s távol nem volt itthon Apák Napja (ami ugye most már június harmadik vasárnapja 1994 óta, részletek itt és itt), amikor az én anyukám úgy döntött, hogy ha van Anyák Napja, akkor apát is meg kell ünnepelni. Hiszen nélküle mi sem lennénk. Mára átértékelődött az apák szerepe. Már nem… Tovább »

Most egy elég forró témát járok körül, és gyanítom, lesznek olyanok, akik a bejegyzés felénél be fogják zárni az oldalt, mert elevenükbe vág. De talán lesznek olyanok is, akik elgondolkodnak. Tehát: nőként azt gondolom, hogy több nő együtt nem képes normálisan együtt dolgozni, élni, létezni. És ezt már kamaszkorom óta így gondolom. (Az már elég… Tovább »

Igen, tudom. Már túl vagyunk rajta. De mégis. Idén már nem először voltam a lányom anyák napi ünnepségén, de idén először öltözött a drágám ünneplőbe (értsd: fekete szoknya-fehér blúz). És ebben volt valami nagyon komoly. Nem csak az, hogy immáron ovis, és ezzel megint léptünk egy nagyot. Ez is. De sokkal inkább az, hogy a… Tovább »