Fontos kérdés. Melyik a jobb? Kell-e/lehet-e választani? És kit kell szeretni? Magamat? A páromat? Vagy mindenkit? Nagy talány.
A leglényegesebb, hogy te szereted-e magadat? Így, ahogy vagy? Minden erényeddel, hibáddal, sikereddel, csalódásoddal, kudarcoddal, stb. együtt?
Vagy csak abban bízol, hogy találsz valakit, aki elhiteti veled, hogy szerethető vagy? Hát az nehéz lesz!
Biztosan belebotlottál már abba a mondatba, hogy akkor fognak szeretni, ha először te szereted magadat. Utálod ezt a mondatot? Helyes, akkor van min dolgoznod. Mert ahol utálat vagy harag van valamivel kapcsolatban, akkor ott van valami megoldandó probléma is. Miért?
Azt már ugye megbeszéltük, hogy a fejlődésben a mások által tartott tükör a legnagyobb segítség. És itt a lényeg. Mert ha én nem szeretem magamat, akkor mások is ezt fogják visszatükrözni. Amíg én magam neki nem állok dolgozni azon, hogy miért is vagyok szerethető, és meg nem találom azokat a tulajdonságaimat, addig hiába várom másoktól, hogy szeressenek. Amíg bármilyen sikert, eredményt, dicséretet el tudok ütni, le tudok értékelni egy-egy megjegyzéssel, addig azt mutatom kifelé, hogy nem is olyan nagy dolog, amit megcsináltam, mert ez vagy az a baj vele. De ha megtanulom, hogy hibázhatok is, ugyanakkor a sikereimre jogosan lehetek büszke, akkor képessé válok reálisan értékelni magam. Ezáltal számomra is láthatóvá válnak azok a tulajdonságaim, amik miatt szerethető vagyok, és elkezdhetem szeretni magamat.
Régi emlék: egy kislány a nagy játék közben egyszer csak megöleli magát szorosan, é mosolyogva mondja: “Úgy szeretem Sárikát!” Ő még tudja, hogy igenis, önmagáért szerethető. Próbáljuk megkeresni magunkban ezt a kisgyermeket, és szeressük úgy magunkat, ahogy ő. Ha ezt meg tudtuk tenni, onnantól a külvilág felé is azt fogjuk sugározni, hogy szerethetőek vagyunk.
Így aztán először szeretünk, aztán szeretve is leszünk. Akár baráti szeretettel, akár szerelemmel. De ezt a munkát nem tudjuk megspórolni.
További szép napot! 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: