Sziasztok!
Tudom, eltűntem, mint szürke szamár a ködben, ezért elnézést kérek.
De közben zajlanak az események: hamarosan vissza kell mennem dolgozni, ami miatt el kellett intéznem néhány dolgot a munkahelyemen, közben az én kis zsiványomnak jégárpa nőtt a szemén, és nem akar kifakadni, így most pénteken újból meglátogatjuk a doktornőt, hogy hogyan tovább. Elvileg tudom mi jön, de azért én még bízom benne, hogy péntekig kifakad és megússzuk a szikét. Brrr. Még belegondolni is rossz, hogy mi vár a kisasszonyra. Nagyon ideges vagyok az egész miatt. Nem tudom, mit, mikor, hol és hogyan fognak csinálni vele, és ez mi mindennel jár.
Most mondhatjátok, hogy “dehát te pszichológus vagy, majd kezeled a helyzetet“, és részben igazatok is van. De csak részben. A pszichológus is ember, neki is vannak hibái és gyengeségei, mint minden embernek. És ezeket bizony néha nagyon nehéz önállóan kezelni. Mert addig még csak-csak eljutunk, hogy valami nem stimmel, de önterápiát csinálni, na az nem megy. Egy sebész meg tudja operálni magát?, Merthogy igazából egy terápia valahol ahhoz hasonlítható: egy lelki operáció, amikor a sérült részt kezeljük.
Vannak dolgok, amikben talán könnyebben kivitelezhető: stresszkezelés, agresszió kezelése. De a szorongásaink ugyanúgy megvannak, mint bárkinek. Ugyanúgy félünk veszteségektől, ugyanúgy gyászolunk, ugyanúgy féltjük a szívünknek fontosakat, még akár fóbiáink is lehetnek. Mert emberek vagyunk emberi gyarlóságokkal. Ezeket az érzéseket mi sem tudjuk kikerülni, nem tudunk immunissá válni rájuk. Ha így lenne, nem tudnánk dolgozni, hiszen az empátia az egyik legfontosabb munkaeszközünk. Enélkül hogyan tudnák (legalább részben) megérteni, hogy mit is él át a másik, a velünk szemben ülő?
Az érzelmek igenis fontosak a mi életünkben is. Ezek által tudunk mi is fejlődni, ezek segítenek abban, hogy mi is segíthessünk másoknak. És ez bizony azzal jár, hogy néha mi is cudarul érezzük magunkat. De ebből tudunk tanulni, és a megdolgozott érzelmek segítenek a későbbiekben, ha hasonló helyzetbe kerülünk.
Arról pedig ne is beszéljünk, hogy milyen érzés, amikor tudjuk, hogy valami nincs rendben, még esetleg látjuk is, hogy mi, de tenni nem tudunk ellene. Na, ilyenkor aztán el tud veszni az ember. 🙂 De mindent meg lehet oldani. Néha jobban, néha rosszabbul, de meg lehet.
További szép napot! 🙂
Frissítve:
A szikét megúsztuk, mert panaszt nem okoz. Remélhetőleg magától felszívódik az a fránya árpa. Azért áprilisban még vissza kell mennünk egy kontrollra. Köszönjük mindenkinek, aki gondolt ránk. 🙂
További szép napot! 🙂
Kommentek