Hogyan lehetünk objektívek magunkkal szemben? Azt hiszem, ha őszinte akarok lenni, sehogy. 🙂 De azért van egy ötletem, ami segíthet abban, hogy képesek legyünk a valósághoz közelebb álló képet alkotni.
Az ötlet maga a színezésből jött. Ha ránézünk egy általunk színezett képre, látjuk az össze hibát, az összes olyan dolgot, amiről utólag úgy gondoljuk, hogy nem jól csináltuk. De ha készítünk egy fényképet a kész műről, rájövünk, hogy az összkép valójában sokkal jobb, mint azt a képet nézegetve gondoltuk.
Ugyanez igaz a tükörre is. Hányan vagyunk úgy, hogy odaállunk elé, és csak azt látjuk, hogy mi nagy, mi kicsi, mi lapos, mi ragyás és a többi. (Tudom, ez főleg a nőkre jellemző, de ezt most hagyjuk. 🙂 ) De ha készül rólunk egy fénykép, amit hangsúlyozottan nem egy profi csinál, nincs fotosoppolva, akkor rádöbbenhetünk, hogy valójában nem is olyan nagy, nem is olyan lapos, egyébként is, a ragya nem is látszik. (Karácsonykor vagy szilveszterkor biztosan készült rólunk fénykép. Lehetőleg egész-alakos.)
De miért van ez?
Mert az elkészült rajzot vagy a tükörképet szemlélve tulajdonképpen nem azt látjuk, ami a valóság, hanem egy érzelmekkel, elvárásokkal, vágyakkal és kívánságokkal terhelt képet. A testalkatunkat nézve ezt hívjuk úgy, hogy “énideál” – amilyenek lenni szeretnénk. Persze, nem ezt látjuk, hanem azokat a hiányosságokat, amik miatt ez nem valósul meg. A rajz esetén a maximalizmusunk dolgozik. Rengeteg képet láthattunk, amiket olyanok készítettek, akik sokkal gyakorlottabbak nálunk. Természetes, hogy nekünk nem fog elsőre, de még másodikra vagy harmadikra sem úgy sikerülni.
A fénykép segítségével lépessé válunk érzelmileg eltávolodni a látott képtől. Az érzelmeink, elvárásaink nélkül látottak sokszor megdöbbentőek lehetnek. Éppen ezért érdemes néha ezeket a képeket elkészíteni/elkészíttetni, mert nagyon sokat javíthatnak az önértékelésünkön. Így válunk képessé “kívülről” nézni magunkat.
További szép napot! 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: