Pillangós madárka.
Mindenki szereti a meséket. Maximum nem vallja be esetleg még magának sem.
A téma valójában az ágyunkban hevert egy két és fél éves formájában, aki mellé csatlakozott apa is. Hiába, Nils Holgersson meséje még mindig nagy kedvencünk. 🙂
De miért olyan jó mesét nézni? Miért van az, hogy egy-egy egész estés mesefilm elé szívesen leül a család apraja-nagyja? És nem csak este.
Mert olyan jó elvarázsolódni. A mesében mindig a jó győz. Akármilyen feladatai vannak, akármilyen nehézségek állnak az útjába, akkor is ő győz. Aki néha (vagy talán nem is annyira néha) valamiben eltér az átlagostól: kicsi, esetleg kövér, vagy éppen vézna, de mindenképpen olyan tulajdonsággal rendelkezik, ami a mindennapi életben hátrányt jelent. És ez azért fontos, mert mindannyiunk tisztában van a hiányosságaival. Ki kevésbé, ki jobban, de rendszeresen szembesülünk vele. De a mesékben nem számít, hogy ki mennyire béna, kicsi, gyenge! Akkor is van olyan tulajdonsága, amivel meg tudja oldani a helyzeteket. Ez leggyakrabban a kreativitás, a feladatok újszerű értelmezési módja. A kicsik számára ez még egy teljesen természetes reakció. Náluk még nincs korlátok közé szorítva. Ezt majd megteszi az iskola, ahol minden szabályok szerint KELL csinálni. És ha nem úgy csinálja, akkor jön a büntetés, hiába lett jó a végeredmény. Ezért aztán a kreatív gyerekek általában nem igazán jó tanulók.
De térjünk még vissza a mesék és a kreativitás kapcsolatához. Egy kisgyerek bármiről képes mesélni. És ha igazán hagyjuk, hogy használja a fantáziáját, akkor egy nagyon nagy dumás, hihetetlen szöveget eleresztő gyerek lesz a végeredmény. Aki természetesen a lehető legrosszabb helyen és időben tudja feltenni a lehető legkínosabb kérdéseket. De ez már csak hab a tortán. Imádom hallgatni, ahogy a lányom ül a plüssjátékai között a fotelben, és az éppen kezében lévő könyvből “olvas” nekik mesét. Ha már olvastuk a könyvet, akkor elmondja, majdnem szóról szóra, ha nem, akkor költ. De még milyeneket! 😀 És nem áll meg gondolkodni, hogy akkor most hogyan is folytassa a dolgokat. Mondja, mint a vízfolyás.
“Alma, autó, bácsi, cica, duda, folyó, golyó, ház,
képeskönyvből úgy olvasok már, akár a vízfolyás.” (Hárs László: A könyvespolc – részlet)
A mesékben mindig a jó győz. A mai világban ez nagyon fontos, hiszen nap mint nap szembesülünk az ellenkezőjével. Ha pedig hajlandóak vagyunk elővenni a régi mesekönyveket, amikben még igazából rajzok sincsenek, akkor elmerülhetünk a csodák birodalmában, ahol mi lehetünk a legkisebb fiú, a herceg, a királykisasszony, Hamupipőke, Hófehérke és a többiek. Ilyenkor szárnyalhat a fantáziánk, olyannak képzelhetjük magunkat, amilyennek csak akarjuk. De ehhez kell, hogy bele tudjuk engedni magunkat a mesébe: hogy el tudjuk engedni a komoly felnőtt énünket, és gyermeki csodálkozással tudjuk nézni a szemünk elé táruló csodákat.
Mesére fel! Hajózzunk el Fantázia-tengeren a Csodák Birodalmába!
További szép napot! 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: