Még mindig a segítségről

• Szabó Eszter
• 2015. október 28. szerda

Mert ez nem is olyan egyszerű.

Egy kiadós panaszkodás végighallgatása után (ami nem rendszeres, hanem egy aktuális probléma – energiavámpírokról később) gyakran nem tudjuk, mit is mondhatnánk a másiknak. Mert néha semmit nem kel mondani. Komolyan! Mert már az nagy segítség, hogy lehetett egy jót panaszkodni, mert ez segít abban, hogy kicsit távolabbról szemléljük a problémát, így könnyebb rá megoldást találni. Egyedül is.

De van néhány mondat, amit még véletlenül se mondjunk a másiknak, mert nagyon rosszul eshet neki. Lássunk néhány példát (a teljesség igénye nélkül):

1. “Majd az idő …” – igen, az idő valóban sok mindent megold(hat), de ettől az itt és mostban nem lesz könnyebb. Sőt, csak azt érzi a másik, hogy tulajdonképpen nem is értettük meg, amit mondani akart.
2. “Másnak még nehezebb” – mindegy, miről van szó, ez akkor is vörös posztó. Mert ugye amikor épp teljesen ki vagyok akadva, akkor egyáltalán nem érdekel, hogy másnak mennyire rossz vagy nehéz. Az adott helyzetben az én érzelmeim azok, amik tombolnak. És ezeket meg kell élnem, nem pedig elfojtanom, merthogy másnak sokkal rosszabb. Ezzel ráérek akkor foglalkozni, amikor már kicsit lehiggadtam, és képes vagyok más szemszögből szemlélni a dolgokat.
3. “Majd lesz jobb is” – persze, de addig el is kell jutni, mégpedig a probléma megoldásával. Ahhoz pedig a probléma lehetséges megoldási módjaira kell fókuszálni, különben csak szőnyeg alá söpörjük a dolgokat, ha kívülről várjuk a “tutit”.

Ha csak ezek a mondatok jutnak eszünkbe, inkább ne mondjunk semmit. Lehet, hogy a másiknak nincs is szüksége válaszra. Ha meg igen, akkor valószínűleg meg fog kérdezni minket. Ilyenkor fontos, hogy a saját véleményünket mondjuk, még akkor is, ha esetleg ez a másiknak lehet, hogy nem tetszik, mert fejlődni viszont ebből tud.

Vannak még ilyen mondatok, amiket be lehetne írni a felsorolásba? Ha igen, kérlek, írd meg hozzászólásban, és később kivesézzük azokat is.

További szép napot! 🙂