Azt hiszem, ezzel a kérdéssel mindenki találkozik a segítő és a segített oldaláról is.
Nem egyszerű a helyzet. Sokan szeretnének segíteni a számukra fontos embereknek, de nem biztos, hogy azt is tudják, hogyan is lehetne. A következőket érdemes szem előtt tartani:
1. mi a probléma, amiben segíteni akarunk (mennyire személyes, mennyire lehet beszélni róla),
2. kéri-e a másik, hogy segítsünk neki,
3. mi az, ami valóban segítség lenne a másiknak (ez nem mindig egyezik azzal, amire mi gondolunk).
Nézzük meg kicsit részletesebben:
- Előfordulhat, hogy mi látjuk a problémát, de a másik nem akar vele foglalkozni, esetleg neki nem s tűnik problémának. Vagy csak nem akarja, hogy mi is foglalkozzunk vele. Ezt érdemes tiszteletben tartani, ha nem akarjuk, hogy a kapcsolatunk rovására menjen, bármilyen szintű is az.
- A kéretlen tanácsot/segítéget senki nem szereti. Főleg azért nem, mert attól úgy érzi magát, hogy nem képes megoldani az adott helyzetet, ami egyébként is éppen eléggé frusztrálja. Így ha mindenáron segíteni szeretnénk, előtte kérdezzük meg az illetőt, hogy megtehetjük-e, érdekli-e a véleményünk.
- Ha a másik eljut odáig, hogy elfogadja a segítséget, mindig figyeljünk oda, mi jelenti NEKI a segítséget. Mert ha egy idős néni a zebránál áll, nem biztos, hogy azt akarja, hogy átkísérjük, vagy egy hordozó anyukának nem biztos, hogy az a legnagyobb segítség, ha felrakjuk a hátára a gyerkőcöt, hiszen nekik már kidolgozott módszerük van rá. De mondjuk a táskáját megfoghatjuk. 🙂
A segítséggel mindig vigyázni kell. Ha kéretlenül adjuk, megbánthatjuk/megsérthetjük a másikat, de ugyanígy az sem mindegy, hogyan segítünk. Mert lehet, hogy amit mi annak gondolunk, az a másiknak inkább akadály.
További szép napot! 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: