A korábbi bejegyzéseket olvasva biztos sokakban felmerült, hogy “miért pont pszichológushoz menjek, mikor annyi más lehetőség is van”?
Nem mondom azt, hogy a pszichoterápia az egyetlen és üdvözítő út. Itt is sok múlik azon, hogy a kliens és a terapeuta egymásra tud-e hangolódni. Éppen ezért van az, hogy az első találkozás eldönti, hogy tudnak-e a későbbiekben együtt dolgozni vagy sem. És ezt bármelyik fél mondhatja.
Tudom, hogy sokan választanak más lehetőségeket. Nem biztos, hogy az rosszabb. Mivel saját tapasztalatom nincs másról, nem akarok semmit sem minősíteni. Az biztos, hogy a pszichoterápia megköveteli módszertől függően az aktív együttműködést.
Sokakban felmerül az is, hogy “De hát én a barátnőmmel/barátommal is meg tudom beszélni a problémáimat!“. Ha ez így van, és a problémákra megoldást is találnak, az szuper! Jó lenne, ha mindenkinek lenne ilyen barátja. De van egy lényeges különbség a barát és a pszichológus között: amíg a barát ismer minket, a mi oldalunkon áll, és gyakran tanácsot is ad, akár kérjük, akár nem, addig a pszichológus pártatlan, próbálja elfogultság nélkül megmutatni a probléma többféle megközelítési módját, és ha mi toltuk el, nem simogatja meg a buksinkat, hogy, “jól van, semmi baj“, hanem megpróbálja megértetni velünk, hogy mit és hol rontottunk el, és segít rájönni, hogy azt hogyan lehetne helyrehozni.
Ha van ezzel kapcsolatos kérdésetek, észrevételetek, szívesen venném, ha megosztanátok a facebook oldalon:
https://www.facebook.com/egyuttesegymasmellett?ref=bookmarks .
További szép napot! 🙂
Kommentek