Együtt és egymás mellett

Mindennek a kulcsa. Enélkül nem létezhet kölcsönös kapcsolat.  Annyiszor leírtam már a korábbi bejegyzésekben, és azt hiszem, ideje egy külön bejegyzést is szentelni neki. Mert ez nem is olyan egyszerű dolog. Gyakran mondjuk, hogy “elfogadlak úgy, ahogy vagy”, miközben titkon – hol tudatosan, hol tudattalanul – azért azon munkálkodunk, hogy a másik valamiben megváltozzon. Talán… Tovább »

Mit is gondolok erről? Előzményként fontosnak tartom elmondani, hogy én is túl vagyok rajta. Ugyan gyermekünk még nem volt, de ettől nem mindig egyszerűbb a történet. Nem mindegy, hogy gyerekkel vagy anélkül. Nélkülük sokkal egyszerűbb a helyzet, vége, bíróság, megegyezés mindenről és agyő! (Na persze, ez nem annyira egyszerű, és ahány válás, annyi történet.) Sajnos… Tovább »

Manapság már mindennaposak azok a családok, ahol a két összekerülő felnőttnek már van(nak) gyermeke(i) a korábbi kapcsolatából. Ilyenkor nem csak az a nehéz, hogy a gyerekek elfogadják az új társat, hanem össze kell csiszolódniuk a leendő testvérükkel is. Ez nehéz, mert más-más környezetből jöttek, mást láttak otthon, más szabályok szerint éltek, és ezeknek a megváltoztatását nehéz… Tovább »

Nem tudom, ki olvasta Lakner Artúr: Édes mostoha című könyvét. Nekem gyermekkorom egyik nagy kedvence volt. A téma adott, ha a családról beszélünk. Manapság már senki nem néz ferde szemmel, ha a válás a gyerek(ek) születése után történik. Mert néha jobb megoldás a válás, mint az, hogy a gyerekek két egymással kijönni nem tudó, esetleg… Tovább »

Múltkor írtam Timiről, aki segített elindítani a blogot. De szeretnék másokról is írni, akik abban segítenek, hogy ne adjam föl. Mert néha bizony én is neki tudok keseredni, és elmegy a kedvem mindentől. Be kell valljam, az önbizalmam néha a béka hátsója alatt van nem is kevéssel. De ilyenkor jön néhány földre szállt angyal.  Jutkával… Tovább »