Ahogy korábban már írtam, a párválasztás során, főleg az internetes társkeresők kapcsán a virtuális világ sok problémát okozhat.
Vegyünk egy férfit. Már nem fiatal, már nem egy Adonisz (sosem volt), nincs hiper-szuper sportkocsija, nincs 200 négyzetméteres háza hatalmas kerttel, személyzettel. De szeretne társat találni magának, akivel esetleg leélné az életét. És mit tesz? Keres egy általa jóképűnek gondolt pasiról egy képet, jobb esetben saját fiatalkorit, amin még publikusnak ítéli magát. Aztán talál egy hölgyet, aki viszonozza az érdeklődését. Elkezdenek beszélgetni, és a pasi elkezdi szépíteni a helyzetét. Persze, van menő autója, jó kéglije és több milliója a bankban. És kisportolt, hetente jár edzeni, a legjobb terembe a legjobb edzővel.
És most vegyünk egy nőt. Ő sem huszonéves. Bizony, bőven 30 felett van, már túl néhány kudarcos kapcsolaton. Keresi az igazit. Keres magáról egy előnyös képet, amin karcsúnak és szépnek néz ki. Ja, és max. 25 évesnek. Tegyük hozzá, hogy nem kellene ilyen képet keresnie, mert sok fiatalabb nő irigyli az alakját. Na, persze, tesz is érte. Talán kicsit bánatában is. Talál egy pasit, aki megfelelő egzisztenciával rendelkezik, és még jól is néz ki. Na persze, korban is hozzá illik. Elkezdenek beszélgetni, és a nő a képnek megfelelően szépíti a helyzetét.
Beszélgetnek, elkezd tetszeni nekik a másik. Alakulnak a dolgok, lassan eljutnak odáig, hogy jó lenne találkozni. És ekkor jön a dilemma. Mert a virtuális és a hús-vér valóság bizony köszönőviszonyban sincs egymással. Vagy csak abban. Mi van, ha elmennek a találkozóra?
“Biztosan csalódni fog, mert nem nézek ki olyan jól, mint a képen.”
“Biztosan csalódni fog, mert nincs szuper kocsim meg több milliós házam.”
És vagy elmennek a találkozóra, és elmennek egymás mellett, vagy el sem mennek, mondván: “úgysem tetszenék neki a valóságban.”
És mi lett volna, ha nem szépítenek annyit? Tudom, tudom, ha öreganyámnak lánctalpai lettek volna, ő lett volna a tank. De játsszunk a gondolattal. Ha kevesebbet füllentenek (valahogy nem akarom azt mondani, hogy hazudnak), ha bevállalják magukat minden előnyükkel és hátrányukkal együtt, akkor talán lehetett volna belőle egy jó kapcsolat.
Mindenkinek vannak hibái és hiányosságai. De mindenkinek vannak pozitív tulajdonságai is. Ha az utóbbiakat hangsúlyozzuk, de nem hallgatjuk el az előbbieket sem, akkor a virtuális kapcsolat vállalható hús-vér kapcsolattá válhat.
További szép napot! 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: