Komoly probléma lett napjainkban a virtuális világ. Sokan, és ma már nem csak a fiatalok, itt élik ki és meg saját magukat. Mindannyian hallottunk már olyan esetről, amikor egy társkereső oldalon a férfi és a nő is másnak adta ki magát, mint amik valójában voltak, így vagy nem jött létre személyes találkozó, mert féltek attól, hogy kiderül a hazugság, vagy ha mégis, akkor komoly csalódás volt a vége. Pedig ki tudja, lehet, hogy ha őszintén elmondanak mindent még idejekorán, akkor akár egy komoly kapcsolat is lehetett volna belőle.
De nem csak a párválasztás során találkozunk ilyen esetekkel, Olvastam olyanról is, hogy a szülő oldaláról lementett gyerek-képekkel létrehoztak egy profilt a gyereknek idegenek, valószínűsíthetően nem egészen egészséges egyének, majd ezzel a profillal próbáltak más, kiskorú gyermekek bizalmába beférkőzni.
Gyakran élnek ezzel a lehetőséggel a tinik is, akik önmaguk keresése közepette évezik, hogy más bőrébe bújhatnak. Náluk ez egy természetes igény, de a virtuális valóság ehhez egy olyan hátteret ad, ami függővé teheti őket, és elveszíthetik a kapcsolatot valódi önmagukkal.
Mindezek mellett és a fentiek ellenére a virtuális világ nem egy üldözendő valami. Sokan valóban csak ezen keresztül tudják tartani a kapcsolatot közelebbi, távolabbi hozzátartozókkal, akiktől térben messze kerültek.
Mint mindenben, ebben is a mérték a lényeg. Ha megtaláljuk az arany középutat, akkor hasznunkra is lehet.
További szép napot! 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: