Mit is gondolok erről? Előzményként fontosnak tartom elmondani, hogy én is túl vagyok rajta. Ugyan gyermekünk még nem volt, de ettől nem mindig egyszerűbb a történet.
Nem mindegy, hogy gyerekkel vagy anélkül. Nélkülük sokkal egyszerűbb a helyzet, vége, bíróság, megegyezés mindenről és agyő! (Na persze, ez nem annyira egyszerű, és ahány válás, annyi történet.)
Sajnos még mindig sok ember fejében tartja magát az a gondolat, hogy a gyerekek miatt bármi áron együtt kell maradniuk a szülőknek. De ez valóban így van? Valóban jó a gyereknek, ha minden nap veszekedést hall, de legalábbis érzi a szikrákat a levegőben? Vagy esetleg a fagyos csendet? Vagy sírni látja anyát, esetleg apát? Szinte semmit nem lát valamelyik szülőből, mert az már az új párjával tölti az időt, és így rá nem jut? Szerintem nem. Sokkal többet tanulhatnak a gyerekek egy ésszerű válásból, mint a “mindenáron együtt” töltött évekből. Hogy mit? Konfliktuskezelést, érdekérvényesítést, az érzések és gondolatok megfogalmazását, és nem utolsó sorban az elfogadást.
Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy a legkisebb probléma esetén azonnal fussunk a bíróságra! Isten ments! Először próbáljuk meg megoldani a felmerülő problémákat. Mert azok mindenhol vannak és lesznek is. De mindenáron együtt maradni akkor is, ha már nem tudunk normálisan szólni a másikhoz. És ez nem csak a gyerekek mellett igaz.
Van valakinek tapasztalata? Szívesen venném, mert sokat tanulhatunk egymástól.
További szép napot!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: