Nem tudom, ki olvasta Lakner Artúr: Édes mostoha című könyvét. Nekem gyermekkorom egyik nagy kedvence volt.
A téma adott, ha a családról beszélünk. Manapság már senki nem néz ferde szemmel, ha a válás a gyerek(ek) születése után történik. Mert néha jobb megoldás a válás, mint az, hogy a gyerekek két egymással kijönni nem tudó, esetleg acsarkodó felnőtt mellett éljék le az életüket. Így esélyük lehet rá, hogy lássanak jól működő kapcsolatot is, ami példa lehet előttük.
A magyar joggyakorlat szerint elsősorban az anyáknál maradnak a gyerekek, így valószínűleg több mostohaapáról beszélünk, mint mostohaanyáról. Azért írom így, mert apa is gondoskodik a gyermekről a válás után (ideális esetben), de az idő java részét mégiscsak anyával tölti a gyerek. Természetesen azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, amikor valamilyen tragédia miatt apa marad a gyerekekkel. Az eltérő férfi és női szerepek miatt azonban úgy gondolom, hogy más mostohaanyának mint mostohaapának lenni. De erről majd később.
Mindenképpen nehéz a gyermeknek elfogadnia, hogy lesz egy új “szülője”. Vannak, akik könnyebben veszik ezt az akadályt, vannak akik nehezebben. Fontos, hogy fogadjuk el az érzéseit: lehet dühös, elkeseredett, félhet is akár. Próbáljunk meg ezekről beszélni, ha úgy látjuk, hogy valami bántja a gyereket. És rendkívül fontos tudatosítani a párunkban is, hogy a gyerek viselkedése nem kimondottan ellene szól, csak nem tud mit kezdeni a helyzetben jelentkező érzéseivel. Ebben az esetben mindenkiben kavarognak az érzések, de fontos, hogy ezeket próbáljuk megfogalmazni valamilyen módon, mert csak így válnak kezelhetőkké.
Szívesen olvasnék tapasztalatokat, megoldási módokat, hogy ezeket a problémákat kinek hogyan sikerült kezelnie. Hátha tudunk egymásnak segíteni, hogy mindenki könnyebben átvészelje ezt a zűrös időszakot.
További szép napot!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: