Múltkor írtam Timiről, aki segített elindítani a blogot. De szeretnék másokról is írni, akik abban segítenek, hogy ne adjam föl.
Mert néha bizony én is neki tudok keseredni, és elmegy a kedvem mindentől. Be kell valljam, az önbizalmam néha a béka hátsója alatt van nem is kevéssel. De ilyenkor jön néhány földre szállt angyal.
Jutkával akár minden nap is beszélünk az internetnek köszönhetően. Nagyon szeretem, mert képes annyira a saját feje után menni, amennyire mások nem. Azt hagyjuk, hogy ennek mikor milyen következményei vannak, mert azokat neki kell vállalnia, de egy biztos, sok bátorságot tud adni másoknak. Mindezek mellett hatalmas szíve van, mindenkinek segít, ahogy tud, gyakran erején felül is. És mint az ilyen embereket általában, néha nagyon kihasználják. De ő megrázza magát, és megy tovább.
Katával bizony már nehezebb összehozni a beszélgetést, mert két pici gyerek mellett rendkívül aktív, így kevés a szabad ideje. De ha beszélünk, akkor egy óránál alább nem adjuk, és kivesézünk mindent és mindenkit. Elsőként persze magunkat aztán minden mást is.
Szilvi megint csak egyéniség. Szeretem, hogy nem finomít semmin, kimondja, amit gondol. Sokszor rángatott vissza a földre akár fentről akár lentről. De képes volt velem sírni is. És tudja, hogy tőlem is erre számíthat. De ez a kíméletlen őszinteség a kapcsolatunk titka.
És vannak még sokan olyanok, akikkel megint csak nagyon ritkán tudunk beszélni, de mindig onnan folytatjuk, ahol hónapokkal korábban abbahagytuk.
Köszönöm mindannyiótoknak, hogy vagytok és fényesebbé teszitek az életemet. Hálás vagyok mindenért, amit tőletek kapok. 🙂
Neked, kedves Olvasó, milyen barátaid vannak? Miben számíthatsz rájuk?
További szép napot!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: